Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol–Magyar Bank (1868–1879)
A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol-Magyar Bank (1868-1879) 283 dóként, öten terménykereskedőként szerepeltek, bár közöttük is találunk ismert kereskedőbankárokat, mit pl. a Wahrmann és fia, Brüll Henrik és fiai, valamint a Kohen I. I. firmát. A másik négy egyéb (textil, bútor, könyv) szakmában bírt üzlettel. Igen körülményesnek tűnő eljárással azt sikerül valószínűsítenünk (amit a magyar gazdaságtörténet-írás az 1867-1873 közötti „külföldi” tőkeáramlás egészére becsült),26 hogy az Angol-Magyar Bank alaptőkéjében a „nem-hazai” - magyarországi arány 1868 végén 60:40%-os lehetett. Ha ennek a számításnak egyáltalán tulajdoníthatunk valamilyen jelentőséget, az mindössze az, hogy a jelenlegi forrásadottságok mellett minden egyéb álláspont nehezebben alátámasztható. Azt azonban újból hangsúlyozni kell, hogy a „nem-hazai” részvényesek többsége valószínűleg nem brit volt, s hogy a bécsi jegyzés (sőt, maga a letétbe helyezés is) akár magyarországi birtokost is takarhatott. Az Angol-Magyar Bank tehát alapításakor sokkal inkább ausztro-bécsivé sikerült, mint tervezői szerették volna. Ennek bele nem nyugvó felismerését véljük kihallani gr. Széchenyi Béla pohárköszöntőjéből, amelyet igazgatótársaihoz intézett 1869 tavaszán: „Szerény vélemény szerint fő feladatunk oda hatni, hogy mi előbb érjük el teljes önállásunkat és függetlenségünket, hogy ne legyünk folytonos játszi labdája a bécsi pénzvilágnak és továbbá, hogy kiterjesztve figyelmünket gömbünk nevezetesebb pénzpiaczaira összeköttetéseink által egy oly álláspontot foglalhassunk el, hogy ne csak névleg, de tényleg legyünk egy nemzetközi bank - mert máskép lehetünk bár mindig egy kis ország hasznos bankja ám de nem lehetünk azzá a mit elérni úgy hiszem mindnyájan komolyan óhajtunk.”27 (Kiemelés - K. Gy.) Az első közgyűlésen az is tisztázódott, hogy milyen hasznot remélhetnek a részvényesek a bank osztalékpolitikája révén. Már 1869. január 2-án felvehettek 5% előleget, s májusban megkapták a hátralevő hányadot, így végül egy 80 ezüstforint névértékű ideiglenes elismervény 8,24 ezüstforintot hozott. Mivel a bank üzletmenetét papírforintban vitte, a nyereséget „az 1868. dec. 31-i Londonra látra szóló (£10 = 120,30 frt) árkelettel” számították át font sterlingre, és az így kapott összeget fixen 1:10-hez arányban ezüstforintnak vették. így az ezüstforint az osztalék elszámolásakor névlegesen szerepelt a font függvényeként. Másfelől azonban az ezüstforintnak a bécsi tőzsdén jegyzett belföldi árfolyama is volt, ami a papírforinthoz képest jelentős ázsiót mutatott. Ez szintén megjelent a bank alaptőkéjében (1868. december 31: à 117,5). Az ezüstforint ázsiójának alakulása (amely mellesleg 1868-ban átmenetileg aláha- nyatlott) így elég fontos szerepet játszott a bank és a monarchiabeli részvényesek várakozásaiban. Az ezüstforint árkeletének újbóli emelkedése (1870. december 31 : à 121 frt 75 kr) formálisan megnövelte azt a tőkeösszeget, amellyel a bank mérlegszerűen gazdálkodhatott. Ez azonban ugyanolyan látszatgazdagodás volt, mintha egyik zsebünkből a másikba raknánk át a pénzünket. A mérleg-számlában a passzívák között nyilvántar26 BEREND-RÁNK1, Nemzeti jövedelem, 1966. 192. 27 MOL P 263 Széchenyi család iratai VII. k. 304. sz. 30. cs.
