Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol–Magyar Bank (1868–1879)
284 Nemzetközi hálózatok tott úgynevezett árkelet-számla a nyereség-veszteség kimutatásban szintén kellett, hogy szerepeljen a teher oldalon. A banküzem szempontjából azonban egy szolid üzletpolitikával, „ a külföldi valutában gyümölcsöző, ezüstben befizetett részvénytőke egy részének kipótlására, nagy értékpapírbirtokkal kellett rendelkezni” (hangzott az igazgatóság indoklása az 1871. májusi közgyűlésen).28 Az alaptőke biztosítása érdekében tehát nagy rizikót kellett vállalni, hiszen az értékpapírtárca ki volt téve a tőzsdei árfolyamhullámzásnak. Nem véletlen tehát, hogy már az 1871-es közgyűlésen felvetődött az alaptőke osztrák értékű papírforintra konvertálása, hiszen a bank az értékpapírszámlán 162 ezer forintos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, s az osztalék is 5 ezüstforintra esett vissza. J. Breyer részvényes konverziós indítványát ekkor még elvetették, viszont az alapszabályok módosításával az alaptőkét az 1870. december 31-i pénzárfolyam szerint számolták el a mérlegben, egyúttal a tiszta nyereségből „a netalán előforduló nagyobb ezüstágio különbözetek fedezésére” egy külön tartalékalapot képeztek, „mely az alaptőke jellegét vette fel”. Ez nyersen azt jelentette, hogy az ezüstben számított 4 millió forint a következő évvégi mérlegekben (à 121 frt 75 kr) 4 870 000 o.é. forintként szerepelt (függetlenül az ázsió további alakulásától). Az osztalékot viszont továbbra is „az illető részvényes kívánalmához képest osztrák, vagy a mindennapi árfolyam szerint angol értékben” fizették. 1872 azonban újabb változásokat hozott. Egyrészt éves átlagban a papírforinthoz viszonyított ezüstázsió 109-re zuhant, másrészt - igaz, némi eltolódással - a font bécsi váltóárfolyama is mélypontra süllyedt.29 Mint láttuk, az előző az alaptőke, az utóbbi az osztalék szempontjából bírt jelentőséggel. Az előbbi az arany-ezüst relációban bekövetkezett kezdődő elmozdulás következménye volt (az 1867-1871 közötti 15,58 körüli arányhoz képest 1872-ben 15,63), bár a zuhanás mértékét ez önmagában nyilván nem magyarázhatja. Komoly befolyással volt az eseményekre az is, hogy Franciaország a poroszoktól elszenvedett veresége miatt fizetendő hadisarcot két évvel a megszabott határidő előtt kifizette, aminek hatására egész Közép-Európára újabb pénzbőség köszöntött.30 Az ezüstázsió zuhanása nem fenyegette az Angol-Magyar Bank alaptőkéjét, hiszen a mérlegben az 1870. decemberi 21 3/4%-os felárral számolták el. Az 1872-es közgyűlésen az igazgatóság azt is kijelentette, hogy az előző évben elhatározott külön tartalékalap javadalmazására azért nem utaltak nagyobb összeget, mert a részvénytőke elszámolási módja miatt „a fennálló mintegy 8%-nyi ezüst agio mellett tényleg egy a befizetett alaptőkének 13%-ját képező tartalék létesült, a pénzpi28 OL FIK K 168. 129. cs. 23-1875-12 246. Az A-MB 1871. május 17. közgyűlése. 29 Hogy a két jelenség között nem lehet közvetlen összefüggést keresni, azt már az 1872-1876 közötti események is bizonyítják, amikor „valutánk londoni árfolyama ... nem követte az ezüst depreciációját” JANKOVICH, 1899. 463,492. illetve 643; valamint YEAGER, 1969. 62-79. 30 Henderson, 1975. 162.
