Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol–Magyar Bank (1868–1879)
A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol-Magyar Bank (1868-1879) 279 Az Angol-Osztrák Bank alapítástörténete a hatvanas évek elejére nyúlt vissza, amikor az osztrák kormány állandó pénzzavarában újabb kölcsönökért a Baringokkal együttműködő rangos londoni bankházat, a Glyn, Mills and Co.-t környékezte meg. Az egyébként konzervatív Baringok együttműködését elnyerni próbáló George Grenfell Glyn (a cégfőnök fia, később Gladstone pénzügyi tanácsadója) meggyőződéses liberálisként szinte mentegetőzve írta 1863-ban: „Kérem vegye észre, hogy én semmiképp nem mondok le politikai véleményemről... de hagyom, hogy kereskedelmi érdekeim kerüljenek előnybe az adott esetben.”7 Ugyanő az osztrák kormány számára is világosan körvonalazta feltételeit: 1. a kormány bátorítsa a bankalapítást azzal, hogy üzleteket és pozíciót nyújt számára, egy átlagos bankintézet fölé helyezve azt, 2. kezeire bízza mindazokat a kölcsönöket, amelyek a valutaszabályozással és minden más pénzügyi művelettel kapcsolatosak, amelyekhez külföldi tőke segítsége szükséges, 3. kielégítő megoldást kell találni a bank helyi irányítására úgy, hogy ottani bankárokat (pl. Sina) vonjanak (olvasszanak) be az új intézetbe.8 Ha nem is mindegyik pont maradéktalan teljesítésével - hiszen az nem egyszerűen csorbította, hanem megdöntötte volna a Rothschildok és a Creditanstalt hegemóniáját az osztrák pénzügyekben - s kevésbé tőkeerős bécsi bankokra támaszkodva a normál kereskedelmi bankoknál jóval tágabb üzletkörrel, a párizsi Credit Mobilier mintájára kezdhette meg az Anglo-Österreichische Bank 1864. január 2-án a működését. Az első nehézséget az alaptőke megszerzése okozta. Nemcsak azért, mert a Rothschildok igyekeztek megnehezíteni a vetélytárs pályakezdését, hanem mert akkoriban elég magasra emelkedtek a kamatlábak a brit szigetországban úgy, hogy az amúgy sem túlzottan jóhírű osztrák értékpapírok nem bírtak elegendő csáberővel. Az aláírásban résztvevő berlini partner Mendelsohn und Co. 1500 db-ot, a párizsi Mallet Frères 1000 részvényt vett át, ám Londonban és Bécsben egyaránt nehezen gyűltek az aláírások.9 A korabeli ausztriai törvények szerint egy társaság csak akkor indíthatta meg működését, ha alaptőkéjének 30%-át befizették. Az 1862-es angol társulati törvény értelmében viszont az alapokmányon 7 aláírás (befizetés nélkül!) összegyűjtése után a vállalat megkezdhette ténykedését, ami nyilván nem fékezte a hatvanas évek alapításainak lendületét.10 11 A két financiális központ eltérő klímáját jól jellemzi, hogy az osztrák banktörténetírás doyenje utólag is elsősorban azt látja kiemelendőnek, hogy az Anglobanknál „a viszonylag csekély tőkebázisra rendkívül széles üzletkör”" épült. 7 Fulford, 1953.160. 8 Madame de Bury-hoz 1863. január 11. WGBA, London. G. G. Glyn. Private letter book. Az osztrák kormányhoz közvetítő ügynök igazi neve Arthur Dudley. Ld. FRANK, 1976. 275. 9 COTTRELL, 1969. 113. 10 Uo. 108, 11 MÄRZ, 1968. 125.
