Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol–Magyar Bank (1868–1879)
278 Nemzetközi hálózatok (1819—1888), a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatója (1856—)? majd elnöke (1876-1883), az OMGE alapító tagja és másodalelnöke (1870-1876); Rósa Lajos (1807—1891), a budapesti kereskedelmi és iparkamara titkára, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja (1857-1878), majd alelnöke (1878-1882), illetve elnöke (1882—1891). A névsor végén három, bejegyzett céggel bíró kereskedő sorakozik: Schosberger Zsigmond (1827—1900) nagykereskedő, az újpesti olajgyár tulajdonosa, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja (1868-1876); Vetsey Sándor szövetárukereskedő, az Osztrák Nemzeti Bank pesti fiókja és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja (1863-1876); valamint Wahrmann Mór (1831-1892) nagykereskedő, bank- és pénzváltóüzlet-tulajdonos, Lipótváros parlamenti képviselője.3 Az igazgatóság összetétele valószínűleg akkor is eléggé reprezentatív marad, ha nem soroljuk föl a résztvevők egyéb pozícióit. Sőt, már-már túlságosan is hivalkodó a lista. Ezt az indokolja, hogy - mint a részvényaláírási felhívásból kiderül - eredetileg az Angol—Osztrák Bank egy filiálét tervezett Pesten alapítani, ám „különböző meggondolásokból és a magyar kormány kérésére egy külön nemzeti intézményt” (Kiemelés — K. Gy.) részesítettek előnyben. A prospektus a magyar agrártermékek bőségét emeli ki (gabona és liszt, bor, kender, élelmi cikkek, gyapjú, fa, dohány stb.), amely „egy igen nagy exportkereskedelem számára nyújt teret, s főként a vasutak befejezése szükséges ahhoz, hogy meggyorsítsák és olcsóbbá tegyék a szállítást”. Másfelől a kormány liberális politikája növekvő bevitelt biztosít - hangoztatják.4 Az alapítókat tehát egyrészt az Angol-Osztrák Bank mögött, illetve a magyar kormány által is támogatott pesti tőkepénzesek között kell keresnünk. Mivel az alapítók listáját nem sikerült megtalálnunk, ezért többirányú közelítéssel, közvetett módon próbáljuk a bank tőkéjének eredetét levezetni. Az Angol-Osztrák Bank egyike volt a hatvanas években növekvő számban alakuló internacionális bankoknak. Az Anglo-európai bankok mellett feltűntek a Franco-, sőt, az Austro-összetételek is. Nem szorították ki a kozmopolita kereskedő-bankárdinaszti- ákat a nemzetközi porondról, ám azok üzlete „mindinkább financiálissá és mind kevésbé merkantillá” vált.5 A részvénytársasági alapon szerveződő nemzetközi nagybankok fő funkciója az ún. elfogadványi hitel (acceptance business) lett, ahol az adós a hitelt nyújtó bankra intézvényezte a váltót, amelyet a bank elfogadóként írt alá. Angliában ezek a műveletek úgyszólván mindig megfelelő árufedezettel bírtak, a nyújtott hitel tehát „forgalmi hitel” volt.6 3 Éberre, Festre, Rósára I. SZINNYEI, II. 1165-1168, III. 439^141, XI. 1065. Hajósra RÉVAI, IX. 1913. 357, valamint FENYVESSY, 1890. 65-75, illetve Rósára még: SzÁVAY, 1927. 196. 4 GL Loan and Company Prospectuses 1824-1880 St 405-07. 5 Baster, 1935. 3. 6 SZÁSZ, 1961.294-295.
