Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - Modernizációs paradigmák és a magyar bankrendszer kialakulása
268 Nemzetközi hálózatok mondjak, nehéz elképzelni akár az Osztrák Nemzeti Bank váltóleszámítolási üzletágának működését a váltók zömét leszámítolásra benyújtó bécsi bankházak nélkül.5 & Mivel a bankjegyek kibocsátására a Monarchia egész területén az ONB kapott privilégiumot, a Habsburgok uralma alatt egyesített tartományokban és országokban bár állandó politikai kérdésként szerepelt az „önálló nemzeti jegybank” problémája, ilyen - 1848-49 magyar forradalmi kísérletét leszámítva - sehol sem jött létre a térségben. Annál nagyobb lendülettel folyt azonban másfajta bankintézmények megteremtése, honosítása. Hogy csak a magyar korona hajdani országait említsem: az Erste az 1820- as évek végétől különböző kereskedőket kommanditált (elsősorban a Dunántúlon és a Felvidéken) azzal a céllal, hogy betéteket gyűjtsenek számára (ismét egy hitelintézeti funkció, amit a kereskedők gyakoroltak). A közkereseti társaságokról szóló törvény (1840) után azonban ezeket a bizományos helyeket az Erste megszüntette, s azok átadták a helyüket az alakuló takarékpénztáraknak. A történethez tartozik, hogy Erdélyben a szászok már ezt megelőzően is alapítottak takarékpénztárakat (Brassói Takarékpénztár, 1836), illetve az eredetileg megyei intézetként alakult Pestmegyei Takarékpénztár (1839) az új törvény szellemében alakult át részvénytársasággá s tért le a filantropikus alapról. S közben 1841-ben létrejött Pesten a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, immár szintén részvénytársasági formában, amelyet ugyan 10 évvel korábban kezdtek el tervezni, de a bürokratikus jogi akadályok miatt a gründolás meglehetősen elhúzódott. A központi bank, a takarékpénztárak, a kereskedelmi bankok mellett az 1850-es években sem szünetelt az intézményrendszer formálódása — bár a modernizációval foglalkozó szerzők a neoabszolutizmus korszakát előszeretettel felejtették ki a modernizációs korszakok sorából -, ekkor születtek meg az első földhitelintézetek (a lényegében ingatlanfedezetre hitelező crédit immobilier) és az ekkor még első sorban Schultze- Delitsch-féle hitelszövetkezetek. A bankrendszer születésének alapozó korszaka, amely általában tekintve a Monarchiában az 1873-as krízisig tartott, mind a központ felől, mind „alulról”, a lakossági szektor felől folyt (takarékpénztárak, hitelszövetkezetek), de a legtágasabb terjeszkedési lehetőség mégis „középütt”, a vállalati szektorban kínálkozott. Ennek az igénynek próbált megfelelni a Pereire testvérek által 1852-ben alapított francia Société Générale de Crédit Mobilier intézete, amely a rövid lejáratú üzleteket kísérelte meg összekapcsolni a hosszú lejáratú befektetési üzletággal. Ez innovatív, ugyanakkor roppant kockázatos koncepciónak mutatkozott, hiszen állandó likviditási nehézségekkel járt együtt. Mi sem mutatja jobban az újítás ellentmondásosságát, minthogy maga a konkrét intézet, az említett Crédit Mobilier csődbe ment, az általa „feltalált” intézménytípus, a crédit mobilier (mobilbank), azaz az ingóságokra (értékpa5 1850 áprilisában a leszámítolásra kerülő váltók 65%-át hat kereskedő-bankár cég (Sina, Popp, Amstein & Eskeles, Rothschild, Goldstein, Weikersheim) és egy vasút (Nordbahn) nyújtotta be. Brandt, 2. 1978. 640-641.
