Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - Modernizációs paradigmák és a magyar bankrendszer kialakulása
MODERNIZÁCIÓS PARADIGMÁK ÉS A MAGYAR BANKRENDSZER KIALAKULÁSA* Amióta az eszemet tudom a modernizációt hol temetjük,* 1 hol pedig feltámadni látjuk haló poraiból.2 Közép- és Kelet-Európábán ráadásul ez hosszabb távú történeti problémának tűnik: a 19. század második fele óta több alkalommal került napirendre az ország tervezett modernizációja, s mégis mindmáig befejezetlenként tartják számon. Hacsak nem az örök folytonosság a modernizáció legfőbb sajátossága, akkor vagy a modernizációval vagy a térséggel kell, hogy legyen valami baj. Amennyiben a modernizáció a tradicionális és modem fogalompárok közötti radikális átmenet elmélete, hajlok arra, hogy magában az elméletben keressem a hibát. A modernizációs elméletekkel kapcsolatos általános szkepszisem kifejezése után egy szűk szegmensen kívánom bemutatni a modernizációs paradigma működésének problémáit, mégpedig a 19. századi bankrendszer kialakulása példáján. Miután az elmúlt húsz évben - a magyar banktörténet-írás újjászületése jóvoltából - több tanulmány is megjelent a témában,3 jelen írásomban egy konkrét eset, a „crédit mobilier” intézménytípus megjelenésén illusztrálom az általam fontosnak tartott folyamatokat. Itt is lehetne párhuzamot vonni a 20. század végi jelenbeli folyamatokkal, a bankrendszer legújabb „modernizációs hullámával”, de a konferencia időhatárai miatt a 19. századra korlátozom mondanivalómat. A Habsburg Birodalom, 1867 utáni elnevezéssel az Osztrák-Magyar Monarchia bank-rendszerének kialakulása a 19. század elejére megy vissza, amikor a Wiener Stadt- bank 1811-es felszámolása után először létrejött a központi bank, az Osztrák Nemzeti Bank (1816), majd hamarosan követte egy takarékpénztár, az Erste Österreichische Sparcasse (1819), mint pénzintézet. Természetesen a Vormärz finanszírozási rendszere értehetetlen a váltóüzlettel foglalkozó kereskedők és magánbankárok nélkül, ez utóbbiakat azonban mégsem szokás a modernizáció tünetei közé sorolni.4 Pedig, hogy mást ne * Eredeti változata 2005-ben hangzott el a Jászvásáron rendezett nemzetközi modernizációs konferencián. 1 WALLERSTEIN, 1976. 131-135. 2 ZAPF, 2001. 13-22. 3 KÖVÉR, 1986. 312-325; KÖVÉR, 1991. 319-345; POGÁNY, 1989. 529-549; TOMKA, 2001. 125-162; KÖVÉR / POGÁNY, 2002. 4 A „régi” és az „új” szorosan összefüggő problémáját élesen exponálja LANDES, 1969. 112-127.
