Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Budapesti milliomosok a 19. század végén
258 Bankház- és bankárbiográfiák szerint „iparszerűleg folytatott ügyleteim főleg abból állanak, hogy mint földbirtokos által előállított terményeimet át és feldolgoztatom”, 1887-ben töröltette a cégjegyzékből.15 A Deutsch lg. és fia céget özvegy apjuk 1873-as halála után Bemát (1826—1893) vitte tovább, bár abba először, 1879-ben bátyjának, Józsefnek a fiát (mellesleg legidősebb lányának férjét, azaz saját vejét), a hamarosan csak cukorbáróként emlegetett Sándort (1852-1913), majd saját fiait, 1884-ben ifj. Józsefet (1858-1913), 1890-ben Károlyt (*1863) vette be társtagul. A senior 1893-as (végrendelet nélküli) halálakor „a cég örökhagyónak társaságon kívüli vagyonát is - kivéve a házi ingókat - kezelte és a társas cég könyveiben, még pedig annak általános főkönyvében ... kivonat szerint örökhagyó »magán-számlája« felirat alatt könyvelte”. Ugyanakkor hatvani Deutsch Sándor és ifj. hatvani Deutsch József nemcsak Bemátnak a hatvani cukorgyár és gőzmalombeli üzletilletményét vette át saját számlájára, hanem „a társas cég alatt folytatott »összes egyéb« üzletbeli illetményét” is.16 Ezzel függ össze a családi céggel szembeni követelések magas aránya és az alacsony ingatlanhányad is, valamint Deutsch Bernát özvegyének, Weisz Laurának (1837-1904) kiugróan magas közszerzeményi része. Az aktív hagyaték, de a közszerzeménnyel együtt számított tiszta hagyatéki vagyon is jókora gyarapodást mutatott, miközben a banki cégvagyonbecslés gyakorlatilag változatlan szinten maradt. Ezt az ellentmondást csak úgy lehetséges feloldani, ha kimondjuk: vagy a központi bank vagyonbecslése volt képtelen nyomon követni a cég gyarapodását (Bemát a bank egyik igazgatója volt), vagy a céggel szembeni (nettósított) követelések rejtik azt a magánvagyon-gyarapodást, amelynek cégbeli együtt-tartása révén sikerül a vállalat aktivitását kiterjeszteni. Schosberger Simon Vilmos 1874-es halálakor már visszavonult az általa alapított cégből, ezért üzletrésze már nincs abban, csak csekélyebb mértékű folyó követelései bukkannak fel a hagyatékátadó végzésben azzal szemben. A fiúk 1881 -ben - egymással összekülönbözve - külön céget alakítottak: a Schosberger S. és fia céget Schosberger Zsigmond és fia, Nándor, a Schosberger Henrik céget pedig a fiatalabb testvér birtokolta és jegyezte. Zsigmond 1900 őszi halála előtt nem sokkal Nándort, aki egy sikertelen értékpapír-spekuláció részeseként komoly veszteségeket okozott a cégnek, kilépteti abból, a céget - haszonélvezőként - özvegyére hagyja és kisebbik fiát, Viktort teszi meg cégvezetővé. A gyakorlatilag vagyonkezelőséggé vált, de a fizetésképtelenség bejelentésétől megmentett cég mivolttal függ össze a rendkívül magas ingatlanhányad, s az a tény, hogy nem a céggel szemben áll fenn a családnak magánkövetelése, hanem fordítva, a céggel szembeni tartozások fedezetéül szolgál a család (cégvagyonnál láthatóan jóval számottevőbb) magánvagyona.17 Henrik cégköveteléseit nyilván a hagyatékátadó végzés ingóság rovata rejti. Mégis itt is igen magas az ingatlanhányad az aktív 15 BFLVII.2.e Cg 1876/2593 16 FBC Cg 20 313. 164/895 sz. hagyatékátadó végzés. 17 BFL VII.2.e Cg 7600, KÖVÉR, Nagy vagyonok, 1997. 24-27.
