Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Budapesti milliomosok a 19. század végén
Budapesti milliomosok a 19. század végén 259 vagyonon belül, s ez arra utal, hogy a Schosberger-fiúknál - minden nézetkülönbség ellenére - volt valami közös családi stratégia az ingatlanbirtoklással kapcsolatban.18 Mindkét fivér komoly szerepet szán feleségének a cég továbbvitelével kapcsolatban, mindkét asszony belép a cégbe férje halálakor, vagy halála után tulajdonosként, ám míg az egyik közszerzeményi formában viszi tovább a vagyongyarapodást, addig a másik haszonélvezetet kap a tiszta hagyaték egészére. A történet fintora, hogy a kisebb cégvagyonnal számontartott ifjabb fivér üzlete lett jóval hosszabb életű: Zsigmond örököseinek cége 1906-ban, Henriké gyakorlatilag a nagy válság idején szűnt meg, de formálisan csak a második világháború alatt törölték a cégjegyzékből. A budapesti milliomosok közül két időmetszetben olyanokat tudtunk bemutatni, akiknél a magánvagyon számottevő gyarapodást jelez a 19. század végén (ne felejtsük el, hogy itt csak az egyik, vagy a két fiú vagyonát külön-külön vettük számba), a központi banki vagyonbecslés viszont lényegében stagnálást állapított meg. Még mielőtt a forrás hitelét vesztené előttünk, mint amelyik nem követi a dinamikus változásokat, vessünk egy pillantást azokra, akiknél az általunk vizsgált korszakban a vagyonbecslés felfelé módosult. Szűkítsük le a kört olyanokra, akik már rendelkeztek a jelzett időben a korabeli szólás szerint nehezen megszerezhető 1 millióval és a nyolcvanas évtizedben legalább megduplázták, vagy megtöbbszörözték azt. Ha igaz a mottóul választott aforizma bölcsessége, akkor a kérdés az, miként került sor a második millió felhalmozására. A milliomosként indulók közül öt „duplázót” regisztrálhattunk: a Bischitz Salamon és fia, a Brüll Henrik és fiai, a Krausz Mayer és fiai, a Machlup H. fiai és a Wahrmann és fia céget (lásd az 1. táblázatot). Bischitz Salamon 1868-ban kapott Pest városától engedélyt terménykereskedés nyitására. (Bátyja, Dávid már 1852 óta bejegyzett céggel űzte itt az ipart.)19 A testvérek egy bérlőkonzorcium tagjaként közösen árendálták 1861-ben a herceg Esterházy hit- bizomány ozorai uradalmát. A család morvaországi eredetű volt, Salamon a hatvanas években Dunaföldvár mezővárosából telepedett át Pestre, cégtársa, Mór nevű fia azonban még Sárbogárdon született 1839-ben. Salamon és Mór mellé lép be 1882-ben cégtársnak Mór fia, Artúr, aki 1858-ban Dunafoldváron született. Ez a családi ág (amely a nyolcvanas évek második felében kikerül a legjobb adósok listájáról) viszi tovább a négy részre bontott ozorai uradalom majsai haszonbérletét egészen 1940-ig. 18 BFL 141 l .b 1139/1866, VII.2.eCg 15 032 19 VlNCZE, 1982, 1983. Bischitz Dávid 1852-ben vette feleségül a tatai majolika-gyáros Fischer Johannát, aki a Pesti Izraelita Nőegylet megalapítójaként jótékonyságáról lett ismert. Fia, Lajos a hetvenes évek végén maga is tagja volt a Bischitz David cégnek, amelyet 1881-ben töröltek a cégnyilvántartásból és ettől fogva nem szerepel a legjobb adósok banki listáján sem. A Bischitz családnak ez az ága kapott nemességet 1895-ben hevesi előnévvel, majd Lajos kapott engedélyt a családnév Hevesy-Bischitz-re változtatására. Fia, György (1885) immár de Hevesy néven elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Zsidó Lexikon, 1929. 127; McCAGG, 1972. 158-160.
