Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Bankárok és bürokraták: A Magyar Általános Hitelbank igazgatósági tanácsa és igazgatósága (1876–1905)
218 Bankház- és bankárbiográfiák zótanácsot (Verwaltungsrat) lényegében meghagyta, de átkeresztelte hivatalosan Igazgatósági tanácsnak vagy gyakorlatilag igazgatótanácsnak (Directionsrat), ám emellett a közgyűlés választott egy igazgatóságai (Direction) is. A törvényben lefektetett igazgatóság tehát a módosított alapszabály jegyében megkettőződött, de mellette létrejött a törvény által oly előszeretettel szorgalmazott felügyelőbizottság is. A módosított alapszabály igyekezett pontosan elhatárolni a jogköröket.3 Mind a legalább 10, legfeljebb 16 tagból összetevődő igazgatósági tanácsot, mind a legalább 3 tagból álló igazgatóságot 5 évre a közgyűlés választotta. Az igazgatósági tanács felénél eggyel többnek „Budapesten lakó magyar honpolgárnak” kellett lennie. Ezen túl az igazgatósági tanács saját soraiból egy évre elnököt és két alelnököt választott. Miközben az igazgatósági tanács állapította meg az igazgatók fizetését, jogában állt az igazgatóság egy tagjának megjelölése vezérigazgatóként (ő töltötte be az igazgatóság elnöki posztját). Volt tehát elnöke az igazgatósági tanácsnak és az igazgatóságnak is, de ez utóbbit a zavarok elkerülése érdekében a gyakorlatban vezérigazgatónak nevezték (a vezérigazgatói posztról - mellesleg - a kereskedelmi törvény nem tett említést). Az igazgatóság tagjai részt vettek az igazgatósági tanács ülésén, de szavazati joggal nem bírtak. Az alapszabály 31. cikkelye egyértelműen leszögezte, hogy „a társaság cégét” az igazgatóság vezeti, s „intézi a társaság ügyeit és képviseli a társaságot az üzletvezetésre nézve úgy harmadik személlyel és hatóságokkal szemben, mint peres ügyekben”. A 32. cikkely azonban - a KT 189. paragrafusára hivatkozva - korlátozta az igazgatóság jogkörét azon „üzletek és ügyek” felsorolásával, amelyek foganatosítása előtt az igazgatóság köteles volt Jóváhagyás végett az igazgatósági tanács” elé járulni.4 Ilyenek voltak: vállalatok létesítése, részvénytársaságok alapítása, állami, községi és egyéb kölcsönök átvétele, s ilyenekben való részesedés, ingatlanok vétele és eladása, az igazgatósági ügyrend megállapítása, fiókintézetek állítása, elengedések megadása és kiegyezések kötése, valamint a tisztviselők alkalmazása, felfüggesztése, elbocsátása, járandóságuk, jutalmazásuk, segélyezésük és nyugdíjazásuk megállapítása. Egyszóval az összes igazán lényeges kérdésben a döntés jóváhagyása az igazgató- tanácsnak volt fenntartva. Egyedül az utolsó előtti pontnál, a kiegyezéseknél merült fel az alapszabályokban egy aprónak tűnő megszorítás: „kivéve, midőn a késedelemmel veszély jár”. Formailag itt lépett be az időtényező, de ez az üzleti életben máskor is problémát okozhatott: az igazgatósági tanács ugyanis „rendesen havonként egyszer” tartott ülést. A 43. cikkely ugyan nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy „a szükséghez képest” az elnök meghívására, három igazgatósági tanácsos vagy az igazgatóság kíván3 A Magyar Általános Hitelbank alapszabályai, 1878. 4 A KT 189. §-a tulajdonképpen csak ennyit tartalmazott: „Az igazgatóság, szemben a társasággal, köteles azon korlátozásokhoz alkalmazkodni, melyekhez képviseleti joga az alapszabályok vagy közgyűlési határozatok által köttetett.” Kereskedelmi törvény... 1911. 132.
