Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Egy magánbankár a 20. században: Krausz Simon
Egy magánbankár a 20. században: Krausz Simon 209 tálytársa volt.7 Valójában azonban Műnk Péter, a fiatalabb cégtárs reprezentálta kifelé a firmát. Karrierjének stádiumait találóan jellemzi a húszas évek pénzügyi zsurnalistája: „Húsz évvel ezelőtt még a pesti zsidó pénzarisztokrácia házizsidója volt ... Megbíztak benne, dolgoztak vele. Az ösztönét megbecsülték, a szimatára építettek. Azután kezdték észrevenni, hogy számolni kell vele. Közéjük nőtt, itt-ott egy kicsit föléjük nőtt, vagyonban különösen.” Legendás volt, hogy „soha életében nem követett el ostobaságot”, és fukarsága is közismert volt, „mert hiába volt előkelő magánbankháza a Nádor-uccában, a régi zsidó boltosok lelke szólalt meg benne is, ha voltak olyan napok, amelyeknek jövedelme nem fedezte a rezsit...”8 Cikkünk főhőse, Krausz Simon naplójegyzeteiben csak a „nagy részvényrablók” kategóriájában emlegette.9 Valóban nehéz is lenne két „homo novus” között ennyire eltérő magatartásmintát felfedezni, mint Műnk és Krausz között. A továbbiakban a Krausz Simon-jelenség kialakulását és alapvonásait próbálom felvázolni. Adataim (az általa írt és a róla szóló újságcikkek mellett) az alábbi forrásokból származnak: az 1919-ig terjedő korszakról főként önéletírása, a Krausz és Bettelheim céggel kapcsolatos cégbírósági iratanyag, különös tekintettel az 1922-1929-ig már részvénytársasági formában működő bankház mérlegeire, az intervenciós szindikátus iratai 1929 után (MOKTÁR), valamint az Erdi-Krausz Györggyel, Krausz Simon unokájával készült interjú és a nevezett birtokában lévő, nagyapjától származó kéziratos naplójegyzetek (1931-1934), illetve a Tárai Pállal, volt értékpapír-kereskedővel (1917-1947, Snürmacher Pál és társa) készített interjúk szövege. Szélsőségesebb megítéléseket kevesen érdemeltek ki, mint Krausz Simon. Egyszerre volt „fezőr” és „pénzügyi zseni”, „svindler-hazardeur” és „tőzsdevirtuóz”. De azt, hogy valaki, hogy jelenség volt, azt soha, senki sem vonhatta kétségbe. Ki is volt valójában? Pályakezdése nem sokban különbözött a vele egyívásúakétól. Pápáról a fővárosba számlázott rőfös-, majd aprófa-kereskedő család második gyermekeként látta meg a napvilágot 1873 nyarán, az akkori „nagy krach” évében. Az elemi iskolából a Gyár utcai (később Markó utcai) reáliskolába került, amelynek negyedik osztályát elvégezve a Kereskedelmi Akadémiára iratkozott be. Osztálytársai közül néhányan az önálló cégfőnökségig vitték (mint a már említett Davidsohn Horaee), mások a részvénytársaságok magántisztviselői ranglétráján jutottak el a cégvezetőségig vagy az igazgatói posztig. A legnagyobb pályát a második úton a MÁK élére kerülő, „puritán” Vida Jenő futotta be.10 Krausz Simon már az Akadémián nemcsak kiváló tanulmányi eredményével tűnt ki (kedvenc tárgya a könyvvitel volt), hanem finom tőzsdei ösztönével is, amikor di7 FBC Cg 12 276, illetve Krausz, 1937. 20. 8 RADNÓTI, 1929. 200,202. 9 Krausz Simon: Naplójegyzetek (1931-1934). (Számozatlan.) 10 Krausz, 1937.20, illetve Radnóti, 1929.294.
