Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Rothschild – Sina – Wodianer. Bécsi bankárok az ún. magyar konzorciumban
176 Bankház- és bankárbiográfiák zés utáni magyar államkölcsönüzletek kezdeteikor) Bécsig igen különböző utat járt be. Ezek az utak elég közismertek, ezért csak vázlatosan utalunk a sajátosságokra. A Rothschildok - mint ismert - a frankfurti Judengasséból rajzottak szét Európa fő tőkepiaci központjaiba. Amint a címerükben feltüntetett, egybefont öt nyílvessző jelképezte, az öt fivér révén London, Párizs, Frankfurt, Bécs és Nápoly között teremtődött „egyetértés és integritás” (az 1822-es osztrák bárói címerben a „concordia - integritas — industria” jelmondat szerepelt). Mayer Amschel tíz, életben maradt gyerekéből a bécsi házat a másodszülött fiú, Salomon (1774-1855) hozta létre a napóleoni háborúkat követően (S. M. Rothschild), majd halála után egyetlen fia, Anselm (1803-1874) vitte tovább.2 A Sinák a Török Birodalomból, a görög Moschopolisból (ma Albánia) Nisen keresztül jutottak a 18. század végén Bécsbe. A bécsi cégalapító, Simon Sina senior még 1753-ban Moschopolisban született, először Nisből (1782), másodszor Bécsből házasodott. Cége főként levantei árukkal kereskedett, de hamarosan bekapcsolódott a banküzletbe is. 1818-ban kapott hodosi és kisdiái javaira magyar nemességet, 1822-ben hunyt el. Fia, Georg Sina (Niä, 1783-Bécs, 1856) 1809-ben a magyarországi görög Derra Katalint vette nőül, az üzletben mostohatestvérével, Johann Sinával (Bécs, 1804-1869) társult. 1811-ben kapta meg az osztrák állampolgárságot, 1832-ben pedig osztrák bárói címet nyert. Élete végén az Osztrák Nemzeti Bank kormányzóhelyettese lett. Az első házasságából származó fiú, Simon jr. (Bécs, 1810-1876) ismét csak magyarországi görög nőt (Iphigenia Ghika) vett feleségül (1835), s még ugyanebben az évben belépett az atyai cégbe is. Az apa halála, 1856 után azonban a bécsi ház (S. G. Sina) vezetését az abban addig is tevékenykedő nagybácsira (apja mostohatestvérére) hagyta, ő maga elsősorban a nagyrészt Magyarországon fekvő birtokai irányításával törődött. Férfiutódja nem maradván, végakarata szerint halála után özvegye a céget felszámolta.3 Míg a Sina család útja Bécsből kanyarodott Magyarország felé, addig a Wodianerek Csehországból indulva elég cikk-cakkos útvonalon Magyarországon (Bácskán) át kerültek Bécsbe. Wodianer Sámuel már Szegeden született, 1828-ban sikerrel folyamodott letelepedési engedélyért Pest város tanácsához, majd 1834-től működtette ott nagykereskedő cégét. Idősebbik fia, Mór (Szeged, 1810-Baden, 1885) 1825 és 1829 között az atyai cégben tanulta ki a szakmát, amelybe 1830-tól társult. 1833 és 1840 között a Wodianer et Sohn pesti nagykereskedés egyik tagja volt, majd 1840-től Moritz Wodianer cégnéven Bécsben kért nagykereskedési engedélyt, de tagja maradt az atyai cégnek is. A fiatalabb fivér, Albert (Szeged, 1818-Budapest, 1898) képzésének már fontos része volt az angliai gyakornokoskodás, 1838-ban kapott Pesten cégvezetői jogot és 1846-tól lépett be társként az atyai cégbe. Akárcsak a Sina-ház, a negyvenes 2 CORTI, 1928; GlLLE, I—II. 1965, 1967; BOUVIER, 1967; DAVIS, 1983; CHAPMAN, 1984, különösen 16-57, 82-126, 150-169; HEUBERGER, (ed.) 1994; FERGUSON, 1998. 3 LAJOS, 1972; LANIER, 1998.
