Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
108 Reformálódó régi rendszerek a kormány oda csak lépésről lépésre szoríttatott...” Szerinte sem lehetetlen, „de célszerűség szempontjából nem tanácsos ma önálló, független jegybankot felállítani.” Talán legvilágosabban mondotta ki azt a felismerést, hogy a budapesti főintézet hatáskörébe összpontosított üzemvezetési döntések fontosabbak a gyakorlatban az ország számára, mint a főtanácsi helyek.119 Az általános vita részletes ismertetésétől eltekinthetünk, hiszen a tartalmi érvek semmivel sem lettek mélyebbek, mint a bankankét idején voltak, legfeljebb azóta a pártviszonyok rendeződtek át. A vitában egyébként Tisza a „porhintés” vádjára egyenesen azt válaszolta, hogy „a most tárgyalás alatt levő javaslat, mely előkészítési időt enged az önálló bank felállíthatására, csak az általunk kimondott eszmének az idő és a körülmények igényeihez való alkalmazása”.120 Széli Kálmán pedig, felismerve a hitelügyben a cégrégiség fontosságát, a központi szerv hatáskörének adott formulája mellett azzal érvelt, hogy „a vezetés egyöntetűségének, folytonosságának biztosítása...igényli, hogy ezen főtanács joga és hatásköre olyan legyen, mely a közös organizmust minden körülmények között funkcióképessé tegye...” (Kiemelés - K. Gy.)121 A november 8-i szavazáson végül 210 igen mellett 109 nem sorakozott, míg 125 fő távol tartotta magát a voksolástól. Ezek után a részletes vitát már november 12-re sikerül lezárni. Amikor az osztrák bizottság november 13-án előterjesztette jelentését a Reichsrat- ban, láthatóan igyekezett figyelembe venni az ONB javaslatait. Ekkor alakult ki az „Österreichisch-ungarische Bank” elnevezés, de a bizottsági többségi állásfoglalás hitet tett a legfontosabb vitapontban az alkormányzók választása mellett. A részletes parlamenti vita után végül 144:119 arányban az uralkodói kinevezés álláspontja diadalmaskodott. A december 3-án lezárult vita végeztével két valóban nyitott kérdés maradt: a 80 milliós adósság és az állami nyereségrészesedés ügye.122 Mivel az ONB szabadalma 1877 végével lejárt és az új privilégium elfogadásához szükséges törvények szentesítése ezúttal már a vámkérdés miatt késett, nem maradt más hátra, mint a régi meghosszabbítása. Erre egyébként háromszor is sor került: először a december 29-i közgyűlésen március, majd a március 22-in május, végül a május 119 „A magyar igazgatóság a rendelkezésére bocsátott fix dotációt és ennek esetleg szaporítását saját belátása szerint önállólag helyezi el az országban; megállapítja az arányt, melyben ezen összeg a magyar bankpiacok között felosztandó; megszabja az egyes cégeknek nyújtandó hitel végső határát; meghatározza a magyar bankpiacok bírálóinak számát és kinevezi ezen bírálókat. Tehát a bank sajátságos hitelüzletének minden teendőit a rendelkezésére bocsátott összeg keretében tényleg gyakorolja”. Képviselőházi Napló, XII. 1877. október 27. 359-362. 120 Képviselőházi Napló, XIII. 1877. november 2. 71. A korábbi évek nyilatkozatainak idézőit pedig ezzel fricskázza le: „én legalább nem tartom politikusnak, és nem is fogom soha tartani azt, ki azért mert valamit egyszer száján kieresztett, ha évek folyama alatt a viszonyok egészen megváltozván, az ország érdeke mást kíván is, mégis ahhoz fogna minduntalan ragaszkodni és elijesztené hiúsága által magát attól, hogy azt tegye, mit az országra nézve jónak lát...” 121 Uo. 1877. november 7. Nem nehéz Wahrmann, Tisza és Széli nézetei között a nézetkülönbségek hajszálrepedéseit felfedezni. 122 PRESSBURGER, Noteninstitut, I./3. 1390-1391.
