Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 523 14 személynél van adat. Egy sem mutatható ki tanácstagként. Egy szintén korszakunk előtt kiadott céhlevél a magyar tímárcéh elöljáróit így címezi. Végeredményben a következők állapíthatók meg. A nemesi rendi állást, az ezzel rendelkező polgároknál csak elvétve jelöli a városi kancellária, arra azonban szigorúan ügyel, hogy prudensnek, prudens et circumspectusnak csak tanácstagot, volt tanácstagot nevezzenek. Az is világosnak látszik, hogy tanácstagot csak elvétve neveznek providusnak. Ezzel a címmel illetik a szegényebb polgárokat, és köztük az iparosok többségét. Vannak olyan polgárok akik először providusok, később, főleg esküdtség elnyerése után circumspectusok lesznek. Ez tehát az előkelőbb csoport, majdnem felénél kimutatható, hogy tanácstagokról van szó. Kevesebb ebben a csoportban az iparosok arányszáma, mint a providusoknál, és a circumspectus iparosok egy része esküdtséget is viselt. Vannak olyan iparágak, amelynek tagjai zömükben providusok, és csak egy-kettő circumspectus, míg más iparágaknál a céh elöljáróinak többnyire megadják ezt a címet. (Szabók, szűcsök, mészárosok.) Ehhez a csoporthoz tartoznak „concivis” nemesek, a tanácstagok rokonai és a leggazdagabb kereskedők. E szerint úgy tűnik fel, hogy a városi polgárságot két csoportra kell osztanunk, a providusokra és a circumspectusokra. (A prudens lényegében a circumspectusok egy része, a címet a tanácstagok viselik, de ugyanazokat gyakran csak circum spectusnak hívják.) Állíthatjuk azt, hogy a patriciátust a circumspectus elnevezés mögött kereshetjük. Ezek szerint kit értettek patríciusnak? A gazdag kereskedőket, néhány (elsősorban kereskedéssel is foglalkozó) mesterség tekintélyesebb képviselőit, nemeseket, valamint a már régebben tanácstagságot viselt családok tagjait. Ebből a rétegből választották általában a tanácstagokat, de ha valaki eredetileg nem tartozott közéjük, ha már tanácstag lett, ide számították. Nem szűkíthetjük le a patriciátust a prudens rétegre, akik közé csak tanácstagokat számítottak. A tanács ugyanis a bírót is beleszámítva csak 13 tagból állott, és mivel gyakran évekig ült ugyanazon személy a tanácsban, sok tekintélyes; esetleg az esküdtség iránt érzéketlen polgár kimaradt innen. Ismeretes azonban, hogy a patrícius terminus technicus ismeretlen a magyar forrásokban. Ha azonban címzéssel is elkülönült egy réteg a polgárságon belül, kellett valamiféle elnevezésének lennie. Egy 1524 utáni tanúvallatási jegyzőkönyvben egy pesti embert a következőképp neveznek: „Item prudens et circumspectus Georgius Thewgyartho condam nunc cívis iuratus fassus est”. Ugyancsak „nunc civis”-nek neveznek még két prudenst, Somogyi Balázst és Lökös Jánost is.68 A cívis szó nem olvasható cívis juratusnak, hiszen minden tanú mellett ott áll, hogy iuratus fassus est, esküvel vallott. A prudens jelző alapján mégis valószínűsíthetjük, hogy tényleg esküdtekről volt szó. A „cívis” nem jelenthet azonban csupán polgárjogú személyt. Hiszen Tűgyártó esetében azt mondja ki az adat, hogy György egykor tűgyártó volt, de most polgár. Ipart viszont szabályosan csak polgár űzhetett,69 György tehát már tűgyártó korban is az volt. Az adat arra mutat rá, hogy a cívisnek van a polgárjoggal rendelkező személynél szűkebb jelentése is. A cívis szó magyarul polgárt jelent. Nem idézhetjük ennek a szónak gazdag nyelvészeti irodalmát, csak megjegyezzük, hogy Gombócz Zoltán már 1908-ban megállapította, hogy a polgár német alapformájának, a Bürgernek szintén van szűkebb jelentése, belső vagy külső tanácstagságot jelent.70 A fenti tűgyártó példa esetében valóban ennek a szűkebb polgár-fogalomnak latin fordításával van dolgunk. Megjegyezzük azonban, hogy épp a felnémet 68 MÓL DL 32685. 69 SZŰCS 1955. 147. p. 70 GOMBOCZ 1908. 280. p.; Hazai példák uo. 279-280. p.
