Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
462 Társadalmi csoportok a középkori Budán először.36 Ugyancsak megegyezően a külföldi analógiával a legplasztikusabban a városi pecsétek feliratai fejezték ki ezt a „Genossenschaft”-ból „Körperschaft”-tá fejlődést. Első városi pecséteink a „Sigillum civium”37 köriratot viselték, amely a 14. századtól fokozatosan „Sigillum civitatis” köriratra cserélődött ki.38 Vannak adatok, amelyekből arra lehetne következtetnünk, hogy a városoknak adott összes kiváltságban eredetileg nem a teljes polgárság részesült, és a két réteg megkülönböztetésére alkalmazták a máskülönben szinonimaként is alkalmazott39 cives et hospites szópárt, olyanformában, hogy a „cives” jelentette a „Genossenschaft” tagját, a város vezetésében ténylegesen részt venni jogosult polgárt,40 tehát azt, aki a város területe egy részén tulajdonjogot élvezett, és aki a földjére örökbér fejében telepített személyekkel szemben feltétlenül előjogokat követelt. Nagyon kifejezően mutatja épp a főváros kancelláriájának terminológiája. Noha ez a terminológia csak a 15. század elejétől mutatható ki, amikor már nem fedték a terminusok a szó eredeti tartalmát, épp ez az értelmetlenné vált szóhasználat mutatja, hogy valamikor reális alapjának kellett lennie. Azt, hogy a magyar „polgár” és a német „purger” szónak volt egy szükebb jelentése, amely a városi vezető réteghez való tartozást fejezett ki,41 még értelmezhetnénk a délnémet városi szóhasználatból való szolgai átvétellel is,42 43 bár mutathatja azt is, hogy eredetileg csak a patrícius számított igazán polgárnak. Sokkal fontosabb azonban, hogy csak a patrícius „polgár” réteg tagjainak adta meg a városi kancellária a hivatalos korabeli hazai terminológiában valamennyi polgárt megillető „circumspectus”, illetve „prudens et circumspectus” címet, míg a polgárjogot élvező városi lakosság döntő többségét mindössze az országos gyakorlatban csupán a jobbágyságnak kijáró „providus” címmel illette." Az egykori városi „Genossenschaft” tagjainak jogutódai tehát jobbágyként címeztették azok jogutódait, akik valamikor a korai városi vezető réteg földjére települtek. Ez az értelmetlenné vált késői terminológia tehát alátámasztani látszik a pozsonyi és a bányavárosi példákból, valamint az ugyanazon városon belül szembeállított „cívis” és „hospes” kifejezésből levonható következtetést. A kérdéses azonban az, hogy a fővárosi vezető réteg 13-14. századi fejlődéséből valóban következik-e egy olyan jellegű társadalmi rétegződés, 36 Ezt legvilágosabban a városi pecsétek feliratai fejezik ki a külföldi várostörténészek szerint. Ld. pl. Haase 1963. 128. p.; Gutkas 1963b. 63. p.; Ebel 1966. 254. p. 37 Kubinyi 1972d. 154. p. 17/a.és 17/b.j. Példák: Esztergom, Nagyszombat, Sopron 13. századi pecsétjeiken, valamint Buda ugyanakkori kisebb pecsétjén még a civium-típust alkalmazták. (Buda nagypecsétje más.) Uo. 17/b.j. 38 Uo. A fentebb említett városok későbbi pecsétéi már „civitatis” típusúak. Sopron pl. 1340-ben vette használatba. A kétségkívül 14. század közepi óbudai pecsét már civitatis-típusú. 39 Pl. (1292) „universis civibus seu hospitibus de Supronio”, Ub Burgl II. 270. p. A hospesekre Id. LEDERER 1928. 402-528, 633-645. p.; Zimmermann 1966. 67-84. p. 40 A hospes szónak is változott ugyan a jelentése az idők folyamán, de ugyanabban az időben sem fejezte ki mindig ugyanazon fogalmat. Gyűjtőfogalomként valamennyi hospeskiváltsággal rendelkező személyre, így a városi polgárokra is vonatkozik; akkor azonban, ha ugyanazon városban megkülönböztetik egymástól a cíviseket és a hospeseket, a városi lakosság két rétegére kell ebből következtetnünk. Nyilván nem lehet véletlen, hogy Buda esetében eredetileg, úgy látszik, cívisnek csak a castrum lakóit nevezték, míg a külvárosnál hospes fordul elő. (Pl. még 1312-ben is: „hospes de suburbio castri Budensis”, AO 1. 252-253. p.) Pozsony városa saját tanácsi okleveleinek intitulatiójában mindig a bírót, az esküdteket és a cíviseket említi, azonban 1345-ben feltűnik a „cives et hospites"(1311: MonStrig II. 643. p.; 1314: AOI.366.p,; 1323: MonStrig III. 29. p.; 1336: uo.276. p.; 1345: uo. 588. p.) 41 Kubinyi 1966. 238-240. p. 42 MASCHKE 1959. 312. p. 126. j„ 319. p. skk. 43 Kubinyi 1966. 235. p. skk.
