Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
526 Társadalmi csoportok a középkori Budán tehát hasonló a budaihoz, csak részben más iparágak fordulnak elő. (5 szűcs, 2-2 kőmíves és szabó, 1-1 asztalgyártó, csapó, csiszár, mészáros, ötvös, pajzsos, seres, zsemlyés.) A két városban tehát összesen 6 szűcsöt, 5 mészárost, 4-4 szabót és péket, 3 ötvöst találunk a tanácsokban. (A többi mesterség csak egy-két képviselővel fordul elő.) Jellemző, hogy ez az öt iparág kivétel nélkül olyan, amelynek művelői a kereskedelembe is bekapcsolódnak.88 A városi tanács e szerint a két testvérvárosban is elsősorban kereskedőkből, néhány vezető iparág gazdag képviselőiből, udvari tisztviselőkből,89 továbbá birtokos, járadékokat élvező tekintélyes polgárokból állott.90 Körülbelül ugyanolyan aránya van a különféle foglalkozásoknak a tanácsban, mint a „prudens et circumspectus”, illetve „circumspectus” címmel ellátott személyeknél. Ugyanazon rétegek képviselői ültek tehát a tanácsban, mint akiknek a városi kancellária megkülönböztető címet adott, akiket patríciusoknak vettünk. Mondhatjuk tehát, hogy Budán és Pesten a patríciusok töltötték be az esküdti székeket, illetőleg azt, hogy a tanácstag alapján következtethetünk valakinek patríciusi mivoltára. A fővárosban patríciusi uralom volt, és az uralom haszonélvezőit a közpolgárságtól külön címzés és elnevezés is (a szűkebb értelemben vett „polgár”) megkülönböztette. Ez a vezető réteg azonban nem volt annyira zárt, mint egyes németvárosokban.91 Persze még Németországban sem mondhatjuk teljesen zártnak a patriciátust. Maschke például így definiál: „das Patriziat als eine geburtsständisch niemals völlig abgeschlossene Führungsgruppe von Fern- und Geldhändlem, sowie Rentnern, die den ausschließlichen Ausspruch auf die Verteilung der Ratssitze erhob...”’2 Arra is rámutat, hogy egyeseknek, főleg kereskedésre áttérő gazdag iparosoknak módja volt bejutni.93 Fia Magyarországon valamivel kevésbé zárt volt is a patriciátus, már Kováts Ferenc is észrevette, hogy a városi vezető réteg külsőleg is szervezkedett a Krisztus teste (Úrteste) társaságokban. Kováts - tekintve, hogy a patriciátus jogi ismérvei (legalábbis a németországi méretekben) nem mutathatók ki — pszeudopatriciátusról beszélt.94 Más helyen rámutattunk arra, hogy a régi budai 88 Maschke pl. a kereskedelembe bekapcsolódó iparágak közül a szűcsöt, a tímárt, a mészárost, a molnárt, a péket, a takácsot, a szabót, a kovácsot és az ötvöst említi: MASCHKE 1959. 440-450. p. „In der Tat hat es die Handelstätigkeit von Handwerkern in beträchtlichen Ausmass gegeben.” Uo. 440. p. Bécsben három iparág képviselőinek sikerül elsősorban bejutniuk a tanácsba: az ötvösöknek, a szűcsöknek és a mészárosoknak: H. Zatschek 1956.106. p.; Vö. Brunner 1956. 127. p. 89 Ez is jellemző Bécsre: SCHALK 1919.456. p. Megjegyezzük, hogy Budán és Pesten a hivatásos kereskedők között is voltak olyanok, akik rövidebb-hosszabb ideig az uralkodó szolgálatában állottak. A budai bírák közül Bajoni Lőrinc alkincstartó, Harber Mátyás, Kanczlyr János, Pemfflinger János harmincadosok, Kovách István harmincados, pénzverő- és bányakamaraispán, Maingos Tamás is szolgált a kincstárban. Pesten Báthy Szabó György és Szegedi István deák sókamarások, Harmincados Bálint feltehetően harmincados volt. Vö. KUBINYI 1957. 29-35. p. 90 Vö. MASCHKE 1959. 331. p. skk. p. 1505-ben Budán a legnagyobb bortermése Galzonénak (Gailsam), Haller Ruprechtnek, Fisser Tamásnak, az előbb említett Polgár Gáspárnak és Adám Gergelynének volt. Az ötből négy igazolhatóan patrícius: közülük Gailsam és Haller kereskedtek, Polgár zsemlyesütő és malombérlő volt, csak Ádám foglalkozását nem ismerjük. (Különben többszörös budai bíró.) KUBINYI 1964. 8. p. 91 Planitz 1954. 256-275., 283-289., 330-331. p. 92 Uo. 289. p. 93 „Dieser Übergang vom Handwerk zum Handel und zum Rentnertum ist in der Geschichte der Städte nichts Neues. Auf ihm beruhte seit langem der Aufstieg der „Emporkömmling~e” in das Patriziat. Die Voraussetzung hierfür war Reichtum, der, soweit es verfolgen lässt, immer durch kommerzielle oder Kreditgeschäfte und nicht durch handwerkliche Tätigkeit erworben wurde. Der gesellschaftliche Anschluss erfolgte dann oft durch das Connubium mit einer patrizischen Familie.” Uo. 454. p. Alábbi adataink ezt támasztják alá. 94 Kováts 1918-19.1.15. p.
