Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 527 patriciátus hogyan hígult fel az 1439-es népmozgalom következtében.95 Megjegyezzük még, hogy Bécsben kb. hasonló volt a helyzet Budához, itt is kevésbé volt zárt ez a vezető réteg, amelyhez elsősorban a tanácsban ülő családokat kell számítanunk.96 Mindezeket tekintetbe véve a budai öröklési jog társadalmi jelentőségét nem becsülhetjük le. A város vezető rétegébe való bejutáshoz a házasság szinte elengedhetetlen feltétel, és ott, ahol adataink maradtak fenn, ezt rendszeresen igazolni is tudjuk. A továbbiakban, a házassági kapcsolatokra vonatkozó adatokat ismertetve, igyekezni fogunk a városi belső társadalmi rétegződést pontosabban meghatározni. Budai és pesti polgári atyafiságok Mielőtt a teljes rendelkezésünkre álló adatanyag felhasználásával megkísérelnők házassági politikájuk alapján a polgárság belső rétegződésének meghatározását, fel kívánjuk vázolni azoknak az egymással összeházasodott családoknak leszármazását, rokonságát és történetét, amelyekre a legtöbb adat maradt fenn. Ezeknek az „atyafiságok”-nak ismerete alapján már részben a végső következtetéseket is le tudjuk vonni. Megjegyezzük, hogy adataink a dolog természeténél fogva nem lehetnek teljesek. Főleg az idegen városokban élő rokonságra csak elvétve találunk adatokat, és így a családfák kiegészítésre szorulnak. Ennek ellenére a meglevő adatok elegendők arra, hogy levonjuk a következtetéseket. Budai német patríciuscsaládok Siebenlinder János leszármazottai és rokonságuk97 (59. ábra) A 15. század elején Buda városának talán legtekintélyesebb polgára Siebenlinder János volt. Többszörösen viselte a város főbírói tisztét, később pedig a kincstári igazgatásban vett részt. Az óbudai királynéi vár várnagya, országos harmincadispán, és egy időben vejével, Munich Henrikkel együtt körmöci kamaraispán is volt. Az 1430-as évek végén halhatott meg, vagyona és tekintélye pedig említett vejére szállt át, aki valószínűleg Baselból származott. Munich 1449 előtt halt meg, özvegye utoljára 1453-ban fordul elő az oklevelekben. A Siebenlinder-vagyon újra leányágon öröklődött tovább. Munich fia, János ugyanis 1453 után, úgy látszik, örökös hátrahagyása nélkül meghalt. A Munich által is bővített Siebenlinder-örökség a négy Munich leány között oszlott meg. Hárman Pozsonyba mentek férjhez, ami nem is véletlen, hiszen már apjuk is élénk üzleti kapcsolatokat tartott fenn a határszéli várossal. A Munich-vők Pozsony leggazdagabb patríciusai közé tartoztak. Anna előbb 95 Kubinyi 1964c. 152. p. skk.; KUBINYI 1963-64. 81-84. p. 96 Schalk 1919. 8-10. p. 97 Ld. Siebenlinderre, vejére, unokáira, valamint a Münzerekre, Halierekre, Mühlsteinekre és részben a Gailsamokra: Kubinyi 1963-64. 80-128. p., ahol részletes adatokkal ismertettük e családokat. Dr. Richard Perger (Wien) levelében, amiért ezúton is köszönetét mondok, megküldte a bécsi városi levéltár [WStLA] Gb. 1/6 föl. 341 r. és Gb. 1/7 föl. 18r. regesztáit, amelyekből kiderült, hogy Siebenlinder Ilona nevű felesége Leopold Weiler bécsi polgár leánya volt, és Anna nevű leánya Heinrich Haiden bécsi polgárhoz ment hozzá. Laurenz Haiden bécsi polgármester, akit 1485-ben Bécs ostroma idején végeztek ki. Siebenlinder unokája lehetett.
