Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-korban
602 Társadalmi csoportok a középkori Budán tott még Budai Gáspár is 1481-ben. Majdnem mind természettudományi: matematikai vagy csillagászati előadást tartott.17 A hallgatók többsége azonban csak egy-két félévet hallgatott, de nem szerzett fokozatot. Többnyire gazdag családok leszármazottai, patríciusfíak jártak egyetemre, valamint néhány gazdag, patríciusi szintet megközelítő iparág mestereinek gyermekei, főleg mészárosok. Ilyen gazdag családok voltak a már említett Szentmihályi és Juncker. Egyes patríciuscsaládokból szinte valamennyi fiú beiratkozott az egyetemre, mint az Ebendorffer,18 Harber,19 Haller,20 Wann21 és Ruprecht családok tagjai.22 Utóbbiak mészárosok voltak. Bizonyára nem egyetemi fokozatot akartak gyermekeikkel szereztetni, hiszen ezt Magyarországon általában csak az egyháznál tudták hasznosítani. A Bécsben és Krakkóban tanult négy Haller testvér közül csak egy ment papi pályára, és szerzett kanonoki stallumot. A Wannok közül talán ketten: az előbb említett bécsi professzor, valamint Pál budai plébános.23 Nyilvánvaló, hogy a patríciusok fiaikat elsősorban világot látni, hasznos, kereskedelemben is értékesíthető ismereteket és ismeretségeket szerezni küldték külföldre. Hasonló volt a helyzet a magyar patríciuscsaládoknál. Beke Jakab pesti bíró fia lehetett az a Ferenc, aki Bécsben tanult ugyan, de nem szerzett fokozatot, és tudását nem értelmiségiként hasznosította.24 Az egyetemre járók száma tehát - még ha a legmagasabb is a magyarországi városok között — nem mutatja a főváros kulturális színvonalát. Ebben a tekintetben sokkal fontosabb azoknak a személyeknek a vizsgálata, akiket litteratusnak, magyarul deáknak neveztek. A deákréteg kérdésével sokan foglalkoztak eddigi történet- és irodalomtörténet-írásunkban, de bizonyos általánosan elfogadott tételeken kívül a részletkérdésekben nem jutottak egybehangzó eredményekre.25 A nehézség szerintünk abban rejlik, hogy a litteratus kifejezés nem minden évszázadban jelentette ugyanazt. Mi az alábbiakban kizárólag a 15. és 16. század fordulójának deák rétégével foglalkozunk, a korábbi és a későbbi időszakot nem vesszük figyelembe. A litteratus fogalom egyik legvilágosabb meghatározását Gerézdi Rabánnál olvassuk: „hogy valakit deáknak nevezzenek, annak »középfokú« iskolát kellett végeznie, s birtokában kellett lennie legalább a triviumnak, s bizonyos fokig a quadriviumnak, s ehhez járult még valamelyes hiteles helyi vagy másutt megszerzett praxis, amely magával hozta a magyar szokásjog többé-kevésbé beható ismeretét. Mindamellett nem állíthatjuk azt, hogy minden deáknak egyforma volt a képzettsége.”26 Bónis — legalábbis 1953-ban - bizonyos mértékben azonosította a 17 FRAKNÓI 1874. 26-28., 31., 34-35. p. 18 Matrikel II. 194. p.; SCHRAUF 1902. 135-136. p. 19 Matrikel II. 176., 195., 414. p. 20 KUB1NY1 1966. 234. p. 21 K.UBINY1 1966. 259. p. 130. j.; Matrikel II. 163., 201. p.; Album II. 15.; SCHRAUF 1902. 46., 79., 137., 129., 253. p. 22 KUBINYI 1966. 255-256. p, 23 Ld. fenn, 17., 20,21. j. 24 Gerézdi 1962a. 106-108. p.; Kubinyi 1968b. 83-84. p. 25 Vö. Kardos 1939. 295-338, 449-491. p.; Bónis 1953. 6-7. p.; Gerézdi 1962a. 19-37. p.; Mezey 1968. 29-46. p.; MEZEY 1967.; Vö. még A magyar irodalomtörténete. 170-174. p. A litteratus szó magyar megfelelőjének, a deáknak eredetére és jelentésére ld. Kniezsa 1955.1/1. 254-255. p. Hasznos eredménnyel járt a diák, deák kifejezés név-, ill. foglalkozásértelmezésével kapcsolatos vita is. Ld. ezzel kapcsolatban pl. BÁRCZ1 1956. 145-147. p.; Papp 1956. 480^181. p.; Papp 1957a. 165-175. p.; Mikesy 1957. 209-210. p.; Papp 1957b. 442^49. p. stb. 26 Gerézdi 1962a. 37. p.
