Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-korban
Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten... 603 deákréteget az általa gyakorlati jogászrendnek nevezett réteggel. „Az a csoport, amelyet a továbbiakban gyakorlati jogászrendnek nevezünk, nem rendelkezett jogi képesítéssel, hanem ismereteit a gyakorlatban sajátította el. Képzettsége nem terjedt túl a „deákműveltségen”, azaz a trivium és quadrivium itthon is elsajátítható ismeretén, melynek következtében ezt a réteget litteratus (kiemelés Bónistól) néven illették, hivatali állásában pedig a 13. század utolsó tizedeitől - magister (kiemelés Bónistól) címzéssel tüntették ki.”27 Mezey arra mutatott rá, hogy a litteratusnak retorikai ismeretekkel kellett rendelkeznie, ez pedig magában foglalta az oklevél-fogalmazást is.28 Utóbbi, az oklevél feladata jogi természetű lévén, megkövetelt bizonyos mértékű jogtudást, azaz lényegében Mezey litteratus értelmezése sem különbözik Bónisétól és Gerézdiétől. Ennek ellenére a litteratus-fogalom pontos értelmezése nem könnyű. Nemcsak a litteratus-clericus választóvonalára gondolunk, azaz arra, hogy hol van a határ a világi és egyházi értelmiség között,29 hanem arra, hogy mennyiben különböztethető meg a litteratus egyrészt a latinul tudó személyektől, másrészt a jogászrendtől. Hogy világosabban fejezzük ki magunkat: nem minden latinul tudó egyben litteratus, nem minden litteratus egyben a gyakorlati jogászrend tagja. Úgy látszik ugyanis, hogy Bonis ma már nem azonosítja minden további nélkül a két utolsó fogalmat.30 Mi sem vállalkozunk arra, hogy ezt a megkülönböztetést elvégezzük, csak néhány adalékkal szeretnénk szolgálni hozzá a főváros történetéből. Két példa: az egyik még a korszak előttről származik, de mivel a második megerősíti, felhasználhatjuk. A 14. század második felében több ízben előfordul az oklevelekben egy bizonyos Petrus Sreyber vagy scriptor neve, akit többször tanácstagnak is megválasztottak.31 A másik példa Schreiber Wolfgangé, akit Wolfgang litteratusnak is neveztek. A 16. század első évtizedeiben több ízben volt a budai német mészároscéh céhmestere. Saját mészárszéke ugyan csak 1529-ben volt, azonban 1505-ben és 1510-ben megkapta a céh mészárszékét, rendszeresen adott viaszt a céhnek. Egy 1505 eleji adat szerint apja mészárszéke után fizetett a céhnek, ami azt jelenti, hogy 1528-cal bezárólag a mészárszéktartás jogát apja élvezte ugyan, azonban a mesterséget fia gyakorolta. Apja nevét nem találtuk meg a széktulajdonosok listáján, nyilvánvaló azonban, hogy nem Schreibemek hívták.32 Mindebből a következő eredmények vonhatók le: 1. Wolfgangnak a Schreiber nem vezetékneve, azonban 2. nem is foglalkozását jelenti, amely mészáros, 3. a német Schreiber szó azonos értelmű a latin litteratussal, és így a magyar deákkal, azaz Wolfgang esetében - mint a többi deáknál - iskolázottságát jelenti. A lényeges ebben az, hogy a Schreiber vagy scriptor szinonimája a litteratusnak, viszont más adatok szerint 27 Bonis 1953. 7. p. 28 Mezey 1968. 4 l^t2. p. 29 Ezt Kumorovitz 1934. 46. p. alapján részletesen tisztázták Gerézdi 1962a. 19-37. p. és MEZEY 1968.Ld.még alább, 75-76. j. 30 Bónis azóta-legalábbis a vele folytatott beszélgetésből úgy látszik-bizonyos mértékben módosította álláspontját: nem minden deákot tart jogtudónak, és nem használja a jogászrend kifejezést. Ezt a problémát bizonyára részletesebben kifejti nemrég elkészült doktori disszertációjában. 31 Héderváry 1. 98. p.: magister Petrus scriptor; MÓL DL 5865: Petrus Sreyber. [Az adatok az 1370-es és 1385-ös bírói évekből (azaz Szent Györgytől Szent Györgyig) származnak ] 32 Mészáros-céhkönyv, passim. (A céhkönyv másolatát Baraczka István levéltárigazgató szívességéből használhattam, aki kiadásra előkészítette; ezúton is köszönetét mondok érte. Ld. még Fővárosi Levéltár, Mohács e. gy. 10-11. [MÓL 286057-2876058., kiadása: Budai mészárosok 352-364. p.]; Észt. kpt. m. lt. Lad. 25. fasc. 3. nr. 2. [MOL DF 236377.]
