Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 539 ni. Miklós és Vid neve mellett a genitivusos Ruperti forma arra látszik utalni, hogy egy Ruprecht, azaz Ruprecht nevű ős leszármazottai voltak, de annak neve később a Ruprecht vezetéknévvé alakult át. A család különben jelentős mértékben képviselve volt a mészároscéhben. Gáspár például szintén széktulajdonos 1500-ban, de a következő évben már özvegyéé a szék. 1504 és 1510 között György mészárszékéről olvashatunk. A család több tagja egyetemre is járt. Ruprecht János, aki 1490-1493 közt magisterként szerepel a bécsi egyetemen, majd 1500-ban Páduában kánonjogi doktorátust szerez, minden jel szerint azonos azzal a Johannes Camifícis; illetve Macellarii de Budával, aki 1486-ban iratkozott be Bécsben, ahol 1488-ban baccalareusi fokozatot szerzett. Ruprecht Wolfgang 1494-ben jár a bécsi egyetemen, majd 1509—1510-ben anyja után a mészároscéh adósa. Ugyancsak Bécsben tanult a család legtekintélyesebb tagja, Ruprecht Zsigmond is, 1497-ben. Majd a húszas években valami szerepe volt a visegrádi pénzverdénél, és úgy látszik, a Thurzók szolgálatában állott. Mint üzletember a magyar királyi udvarnak is hitelezett: 1525-ben a kincstár 1970 Ft-ot fizetett ki számára adósság fejében. Üzleti kapcsolatban állott a Fuggerekkel is: 1527-ben részben adósuk, részben hitelezőjük, 1527 és 1533 között ajándékot kap tőlük, míg 1533-ban - Bécsben - 1185 Ft-tal tartoznak neki. Fugger-kapcsolatait házassága magyarázza. Az egyik legelőkelőbb boroszlói patríciuscsaládba nősült, Peter Jenkwicz leányát, Ágnest vette feleségül, akinek első férje, Kilian Auer Fugger-faktor hozta létre a Fugger—Thurzó szerződést. Auer Katalin nevű leányát, Ruprecht mostohaleányát Johann Metzler Fugger-faktorral, Thurzó János unokájával házasították össze. Két sógora előkelő boroszlói patríciusleányokat vett feleségül. Ezek a rokonsági kapcsolatok magyarázzák azt is, hogy 1533-ban a Fuggerek nemcsak neki, hanem Boroszlóban élő leányának, Felicitasnak is tartoznak, 874 Ft-tal.125 Mulner A 15-16. század fordulóján Nürnbergben tekintélyes családnak számítottak a Mulnerek. Egyesek, mint „Genannté”-k ültek a nagytanácsban, míg másoknak birtokuk, sőt váruk is volt a város körül. 1507-ben az egyik nürnbergi Mulner, Pál nevű Budán járt, és itt rokona, Mulner Erhard fogadta magához. A rokonság bizonyítja, hogy Erhard is Nürnbergből származott. Az ő nevével 1489 óta találkozunk a forrásokban. Ekkor egy sziléziai érdekeltségű kereskedő társaság feje. Magyar gazdag polgárlányt, Szegedi Lukács püspök húgát, Zsófiát vette feleségül. 1503-ban sógora neki és családjának adja budai házát. A circumspectusnak címzett Erhard ekkor városi tanácsos. Két gyermeke van, Erhard és Katalin. A püspök hivatalnokkarriert futott be. Kisebb kancelláriai és kincstári állásokat töltött be, majd kincstartó, királyi személynök lett. Mellesleg egyre gazdagabb egyházi javadalmakban részesült: boszniai, Csanádi, végül zágrábi püspök lett. Sógora, Mulner valószínűleg azonos azzal a Milner nevű budai polgárral, aki * 72 125 1481/82: BFL ME 4. sz. [MOL DF 286051 , kiadása: Budai mészárosok 352-362. p ] A mészárosokra passim a Mészáros-céhkönyv. 1494: Mályusz reg. 1160. sz.; 1490-93: Schrauf 1902. 46, 251., 253. p.; 1500: Veress 1915.1. 21. p.; 1486-88: Matrikel II. 190. p,; Schrauf 1902. 133., 78. p.; 1494: Matrikel II. 238. p.; SCHRAUF 1902. 144. p.; 1497: Matrikel II. 258. p.; 1527 e.: 1525: KUBINYl 1959a. 108. p.; 1527: Strieder 1905. 59., 60., 72. p.; 1527-33: PÖLNlTZ 1958-63.1. 606. p. 113. j.; 1533: Uo. 621. p. 148. j. A Jenkwicz család genealógiája: Pfeiffer 1929. 332. p. Ruprecht Felicitasra: PÖLNlTZ 1958-63.1. 621. p. 148. j. Auerre ld. pl. Pfeiffer 1929. 241. p ; JANSEN 1910. 367-373. p. (A Thurzó-Fugger szerződés). Ld. még PÖLNlTZ 1958-63. II. 21. és a mutatóban Auer alatt. Metzlerékre: uo. Metzler alatt és PFEIFFER 1929. 241-42., 224.; JANSEN 1910. 378-381. p.; PÖLNlTZ 1958-63.1. 359. p. 77. j. és 739. p. mutató.
