Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
540 Társadalmi csoportok a középkori Budán 1500-1501-ben a Thurzók budai faktoraként pénzátutalásokat végzett Zsigmond lengyel hercegnek, II. Ulászló öccsének. Mulner különben a Krisztus teste céh elöljárója is volt.126 Edlasperger, másként Juncker, másként Jung Mind a családfő, Péter, mind fia, János felváltva fordul elő mindkét néven. (Edlasperger és Juncker.) A család azonossága az adatok alapján akkor is biztos lenne, ha nem maradt volna ránk egy 1494. február 17-i oklevél, amelyben Pétert mindkét néven nevezik. Selmecbányái eredetűek voltak, ahogy ezt a Juncker Jánost említő páduai oklevelek közül egy 1500. február 14-i keltezésű meg is mondja. Péter tekintélyes budai kereskedő volt, aki üzleti pályáját még Mátyás uralkodása idején kezdte meg, ugyanis egy 1494-1495 évi feljegyzés szerint 1490. január 1-jétől bérli évi 6000 Ft-ért a budai és fehérvári harmincadokat. A király adósságainak megtérítése fejében azonban jogosult a bérösszegből évi 2000 Ft-ot a maga számára levonni. Ez az összeg a feljegyzés idejében 1490-től már 10-12 000 Ft-ra rúgott, amiből következtethetünk a különben egregiusnak címzett Juncker jelentős üzleti forgalmára. A harmincadot 1495 után sem vesztette el, legalábbis 1498-ban még ő a budai harmincados. Közben azonban kereskedelmi tevékenységét sem hagyta abba. 1494-ben például posztót ad el a kincstárnak, egyszer 800 Ft értékben. Ugyanebben az évben bécsi házat vásárol, és ezzel kapcsolatban az ottani városi tanács „edler gestrenger ritter”-nek nevezi. Nyilván harmincadosi minőségében a központi kincstári adminisztrációban is részt vesz, 1495-ben például az ő relatiójára eszközöl kifizetést a kincstár. Noha egregius, nemességet szerzett, és lovaggá ütötték, végig budai polgár. A budai tanács magadja neki a „prudens” címet (1491), és ebből arra következtetünk, hogy ezelőtt városi tanácsos volt. (Ő az egyetlen prudens, akiről ezt nem tudjuk kimutatni.) Üzleti tevékenységében a legérdekesebb bányavállalkozása. Először azzal kapcsolatban találkozunk vele, hogy megkísérelte megakadályozni a Fugger-Thurzó társaság rézmonopóliumának kialakulását. Sikerült is királyi rendeletet kieszközölnie, hogy foglalják le a Fugger-Thurzó cég besztercebányai bányáit, és adják át neki. Persze ez csak ideig-óráig tartó győzelem volt. Az ügyről is csak azért tudunk, mert a király visszavonta ezt a rendeletét, és visszaadatta a bányákat a Thurzóknak. Ez a királyi rendelet 1494. december 26-ra kelt, és itt az uralkodó Pétert Jung (!) Péter budai harmincadosnak nevezte. Bizonyára hozzájárult Juncker akciójának ideiglenes sikere ahhoz, hogy az 1495. március 16-i Thurzó-Fugger szerződésben a társaság kötelezte magát, hogy évi 500 Ft-ot fizet 10 éven át neki. Ezt valóban fizették is. Junckemek tehát nem sikerült megszereznie a Thurzó-bányákat, de a réztermelésbe és -kereskedelembe azért továbbra is bekapcsolódott. Ugyancsak 1495-ben szerződést kötött Khunzeuitz besztercebányai bányatulajdonossal, akinek 2500 Ft kölcsönt adott, amelynek fejében Khunzeuitz kötelezte magát, hogy minden termését tíz éven át szabott áron neki adja el. Junckemek a réztermelés iránti érdeklődése bányavárosi származását és harmadik nevét, a Jungot tekintve magyarázható meg. Még egyszer- és megint a király - nevezi őt, a budai harmincadost, Jung Péternek. 1494. november 14-én utasítja az uralkodó Pozsony városát, hogy küldjön neki 80 mázsa salétromot. Mindez valószínűvé teszi, hogy Edlasperger-Juncker a bányavárosi, nagyvállalkozó Jung családhoz tartozott, vagy esetleg leányági leszármazott lehetett. Az is lehet, hogy ide házasodott be, hiszen felesége nevét nem ismerjük. 126 HALLER 1962. 471. p. 31. j. 1507: Nürnbergi áll. lt. Brietbücher 59: 32. (Mályusz reg.); 1489: Scriptores rerum Silesiacarum XIV. 193. p.; 1503: MÓL DL 46636.; KUBINYI 1957. 31. p.; DlVÉKY 1914. 238. p. (mutató: Milner.)
