Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Kotta család. Spanyol zsidók a középkori Budán
A Kotta család. Spanyol zsidók a középkori Budán 785 halt meg. Megjegyzendő azonban, hagy nem kell feltétlenül hitelesnek elfogadnunk a Cotta halálát bizonyító adatot, hiszen az is lehet, hogy nem tért vissza, és értesítést sem küldött magáról. Ezt a lehetőséget több adat látszik alátámasztani. A következő év elején ugyanis egyszerre több oklevélben olvasunk róla, azonban egyetlenegy sem mondja, hogy időközben meghalt volna. Fennmaradt ugyanis a budavári Magdolna-plébánia híveinek Ferdinánd királyhoz intézett keltezetlen kérvénye. Ebben elmondják, hogy amikor a török elől menekültek, a templom vagyonának egy részét Cotta János, aki a Magdolna-egyház vitricusa, templomgondnoka volt, Mária királyné parancsára átadta az ausztriai kormánytanácsnak. Most kérik az uralkodótól ennek visszaadását. 1528. február 11-én a király intézkedett is, mire 17-én a Magdolna-templom egyházközsége közvetlenül kérte a kormánytanácsot és Bécs városát, hogy megbízottjaiknak adják át a kegytárgyakat. Ebben a levelükben előadják, hogy Cotta János „ezt a szerencsétlen templomot becsapni, csekély javaitól teljesen megfosztani, és nem ott Bécsben tartózkodni, hanem azokkal (azaz a kegytárgyakkal) Szicíliába menni akart”. El is vitte volna, ha Mária királyné parancsára vissza nem tartják. A következő napon a budai tanács is írt az alsó-ausztriai kormánynak. Mivel a Magdolna templom egész magyar egyházközsége jelentette nekik, hogy a király elrendelte a Cotta János templomgondnok (Kirchenversorger) által elvitt kegyszerek visszaadását, átvételükre kiküldi Pálczán Péter tanácstagot egy másik polgárral.30 Nem kis vagyont vitt el Cotta. Az általa Bécsben 1526. szeptember 30-án átadott tárgyak leltára nagyszámú miseruhát, összesen 56 márka súlyú kegyszereket: kelyheket, monstranciákat stb. sorol fel. Most Pálczánék ezeket vették át.31 Ez a levelezés igen tanulságos. A Magdolna-templom a budai magyarok plébániája volt, anyagi ügyeiket a patríciusok közül választott vitricusok, templomgondnokok intézték, úgyhogy lényegében ők voltak az egyházközségek elöljárói, és ilyenformán a fővárosi patríciusok magyar nyelvű frakciójának vezetői.32 Flogy Cotta ezt a tisztséget megszerezhette, azt vagyonán, személyes tulajdonságain kívül nyilván házasságának és azoknak az összeköttetéseknek köszönhette, amelyekhez ezáltal jutott. Cotta különben feltétlenül kapcsolatokat tarthatott fenn ősi hazájával is. Nyilván nem véletlenül írták róla, hogy Szicíliába készült, amely ekkor spanyol kézen volt. Valószínűleg - miután elvették tőle a kegyszereket - el is ment, ezért hitték 1527 nyarán halottnak. Budai forrásainkban Jánoson kívül még egy Cotta neve fordul elő 1526 után. 1529-ben egy birtokperrel kapcsolatban emlegetik nobilis Georgius Kotta de Budát.33 Feltehetően ő is a spanyol Cotta család tagja lehetett: talán János testvére, aki nem költözött el, vagy pedig visszatért. Amennyiben valóban a toledói családhoz tartozott, az adat azt bizonyítja, hogy a Cották nemességet szereztek. Ezt különben a többi családtag neve mellett említett Ser vagy dominus címzés is feltételezni engedi. Mint látjuk, a toledói Cotta família az 1480-as évektől a mohácsi vészt követő esztendőkig a magyar főváros polgárságának legtekintélyesebb, leggazdagabb családjai közé tartozott. Velencei összeköttetéseik révén kapcsolatokat építettek ki a királyi kincstárral is. Ilyenformán jogosultnak látszik annak a feltevése, hogy Szerencsés az ö révükön jutott Budára. A spanyol eredetű Szerencsés feltétlenül érintkezett honfitársaival, különösen akkor, ha azok a jelek szerint hozzá hasonlóan zsidó eredetűek voltak. 30 Wien, Staatsarchiv, Ungarische Urkunden [sic!]. (Mályusz reg. Nagyalakú 411. sz.) 31 Horváth 1861.93-94. p. 32 Ld. a kéziratban elkészült Budapest története I [helyesen: II.] kötetébe írt fejezetünket. 33 MOL [E 148] Kamarai It. [helyesen: MKA] NRA Fasc. 497. nr. 7.
