Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A nürnbergi Hallerek Budán. Adalékok a késő középkori dél-német kereskedelem történetéhez
A nürnbergi Hallerek Budán 723 dalmait foglalták le. 1531-ben már a budai udvarbíró, Athinay Simon igazgatta Hans Haller szőlőbirtokait.156 Vajon ezt János király adománya révén birtokolta, vagy mint udvarbíró irányította - a budai udvarbíró volt minden királyi birtok legfőbb vagyonkezelője - nem tudjuk.157 Ezzel a Hallerek budai szerepe lezárult. Hans Haller Budáról Pozsonyba helyezte át a pénzverdét, ott azonban összetűzésbe került a város vezetésével,158 és végül Ferdinánd király felmentette őt tisztségéből.159 Ebben az időben Szerencsés öröksége miatt Hans perben állt Szerencsés özvegyével, aki ekkor Klee pozsonyi patrícius felesége volt.160 A per kimeneteléről nem tudunk semmit. Hans Hallernak csak régi pártfogója, Várday Pál segített. Ő Haliért körmöcbányai pisetariussá nevezte ki.161 Az érseknek ugyanis régóta jogában állt a pénzverdék főié felügyelőt, ún. pisetariust kinevezni.162 Később közbenjárt a körmöcbányai városi tanácsnál is, hogy Hallernak engedélyezzék a kereskedést.163 Ebben az időben Haller a Fuggereket szerződésszegéssel vádolta be, mert azok a körmöcbányai kamarának kevesebb ezüstöt szállítottak.164 1535-ben a magyar országurak Ferdinánd királynál Hans Haller érdekében avatkoztak be, aki „ad extremam devenit paupertatem”.165 Úgy tűnik azonban, hogy ismét meggazdagoarról, hogy a hűséges polgárság Budát 50 napon át hősiesen védte a németekkel szemben, és hangsúlyozza híveinek nélkülözéseit. „Ez quorum numero Vos universos Cives et Incolas Budenses jure optimo censere non dubitamus ... ut tarnen nomina Vestra ab eo ignobilitatis statu, in quo Natalium Vestrorum obscuritate hactenus delituerunt, eruantur, et largientibus nobis hoc Nobilitatis titulo etiam apud Posteros celebrentur; decernimus: Vos, Liberosque et Posteros Vestros, ob ista egregia mérita vestra, in numerum, ac coetum verorum, et perfectorum Nobilium hujus regni Nostri aggregare, atque ascribere...”. A város ettől kezdve minden levélben „nobilissima civitas”-nak nevezte magát. A nemesi kiváltságot Ferdinánd király 1540. nov. 11 -én megerősítette: „ipsa Nobilitatis privilégia, quibus praefatus Rex Joannes, memoratos Cives, et totam communitatem Hospitum et Inhabitatorum dictae Civitatis Nostrae Budensis in coetum et numerum verorum regni nostri Hungáriáé Nobilium asciscere (!) et aggregare dignatus est” (PALUGYAY 1852. 52. p.). János király ugyanis 1540 nyarán meghalt és Ferdinánd ősszel vissza akarta foglalni Budát, János tanácsosai azonban az egy hónapos fiát, mint II. Jánost kikiáltották királlyá és állították Ferdinánddal szembe. Ferdinánd a budai magyar polgárokat a privilégium megerősítésével próbálta maga mellé állítani. 156 Ld. Függelék 19. sz. Úgy tűnik János király, Buda elfoglalása után azoknak, akik a Habsburgok oldalán álltak, budai udvarbíróján keresztül minden vagyonát azonnal lefoglalta. Már 1529. szept. 20-án, tehát tizenkét nappal Buda bevétele után, Buda provizora, Szegi Dóczy János (II. Lajos király egykori kincstartója) utasítást adott, hogy a budafelhévízi prépost és Stephan Pempflinger malmait át kell adni Martonosi Pestyeny Gergely udvarmesternek, aki addig használhatja ezt, ameddig a király akarja; a budafelhévízi prépost ebben az időben Ferdinánd kancellárja, Szalaházi Tamás volt. Ld. BÁRTFAI Szabó 1938. 1504. sz. 157 Ld. 102. j. 158 1531. június 21.: Egyháztört. eml. II. 141. p. 159 Ld. Függelék 18. sz. 160 Ld. Függelék 20., 21. sz. 161 1534. febr. 21.: Várday érsek levele Körmöcbánya városához: Egyháztört. eml. II. 329. p. 162 KOLLÁNYl 1889. 520-576., 679-776. p. 163 Ld. az érsek 159. jegyzetben idézett levele, amelyben arra kéri a körmöcbányai tanácsot, hogy „domum ipsam [az érsek körmöcbányai háza] et pisetarium nostrum Haller, quern in earn collocavimus, in pristina libertate conservare ut possit aliquas mercantias exercere”. 164 PÖLNITZ 1958-63.1. 340. p. 165 Egyháztört. eml. III. 66. p. GÜNDISCH 1944. 54. p. idézi az oklevelet, de azt állítja, hogy fivére Peter, Hans érdekében a királynál közbenjárt. A közbenjárás viszont elsősorban az országurakon keresztül történt, minthogy a kérvény a következzö szavakkal kazdődik: „Negotia particularia, pro quibus Domini [tehát országurak] supplicant Maiestati Regie.” uo. 65. p. H. v. Haller báró még utal GÜNDISCH 1947.7. p.-n található mondatára „.. .míg Bécsben egyik elszegényedett testvére, Hans Haller volt a megbízottja”. A Gündisch által felhasznált forrásban (TORMA 1887. 580. p. 4. sz.) azonban csak egy akkoriban bécsi illetőségű Hans Haller által 1545-ben a nagyszebeni Peter Hallernek írt levélről esik szó, amely a kettejük közti adósságokkal foglalkozik.
