Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A nürnbergi Hallerek Budán. Adalékok a késő középkori dél-német kereskedelem történetéhez
724 Arcok a középkori Budáról dott, mert 1538-ban Mária királyné Selmecbányái pénzügyi megbízottja, „ Walburger’’ volt,166 és a város közelében bányákat birtokolt. 167Az ő és fivére, a híres szász gróf, Peter Haller életének későbbi története azonban a továbbiakban a mi számunkra nem érdekes, minthogy az, semmilyen formában nem kapcsolódik a magyar fővároshoz. Az apai örökség kapcsán meg kell azonban itt említenünk még egy osztályos egyezséget168 a két fivér Hans és Peter Haller között. Igen érdekes, hogy a vagyonosztás csak ilyen későn következett be. Ez azonban ebben a korban megfelel a Haller család szokásainak, minthogy nemcsak az egész család birtokolt kondominiumként birodalmi és más hercegi hűbért, hanem a többszörösen örökölt birtokot is közös tulajdonként tartották meg az egyes ágak, egészen addig, míg két fivérnél többen éltek.169 Miután Ruprecht (II.) Haller fiai közül a negyedik, Paul, 1530. november 17-én meghalt,170 a még két élő fivér, Hans és Peter osztozni kezdett, amit 1532. november 16-án Pozsonyban Matthias és Georg Armbruster nagyváradi polgárok és ' Jacob Korbler pozsonyi polgármester, valamint a budai Thomas Frantz ottani tizedszedő jelenlétében oklevelesítettek is.171 Az osztozkodás tárgyát ékszerek és ruhadarabok; két budai ház, egy kert és „Rappel, Kuczler,172 Sacadat,173 Schadner, Mywlmall”174 és „Megyer”175 szőlőskertek képezték; a Wuschene-ban (ismeretlen hely) két kertes major, és szőlőskertek, mezők valamint szántóföldek tartozékokkal együtt; Visegrádon két ház. Minthogy az egész birtokot 3200 magyar forint értékű adósság terhelte, megegyeztek abban, hogy Hans Haller a városháza melletti egyik budai házát tehermentesíti és Peter Haller ezt a házat átveszi, lemondva minden további örökségről és vagyonról.176 166 Mária királyné 1538. szept. 10-én tanácsosa és titkára, Bartholomeus Haller v. Hallersteinnek írt instrukcióiban többször olvashatjuk Seifired Piesch mellett, hogy „Hans Haller, walburger auf unser bergstat Schembnitz”. 167 1537-ben Seifired Piesch-sel közösen ezüstbányái voltak Hodruson. Ld. PÉCH 1884-87. I. 175. p. H. v. Haller báró feltélezése szerint ez a Hans Haller azonos lehet a kuttenbergi Hans Hallerral (HALLER 1962. 478. p. 85. j.). Ezt nem tartjuk valószínűnek, mivel abban az időben, amikor Haller már Kuttenbergben tevénykedett, a budai Hans még pénzmesterként Budán élt. Később a magyar bányavárosokban lakott és Selmecbányán harmadszor nősült (Haller nemzetségkönyv föl. 184.). 168 H. v. Haller báró a negyszebeni Dr. Gustav Gündisch levélben érkezett adata alapján közölte, amiért ismét köszönetét mondunk. 169 Pl. az 1493-ban elhunyt Jobst (I.) Haller három fia között a hagyaték osztatlan maradt és csak később, az unokák között történt meg az osztozkodás. (HAG Rep. 1. Nr. IX. 2. 7.) 170 Vö. 106. j. Az ötödik fiú, Sebastian halálának időpontja ismeretien, de valószinűleg fiatalon meghalt, biztosan 1519. előtt (vö. 111. j.). 171 Erdélyi Nemzeti Múzeum lt. Haller cs. It. Irregestrata. 172 Kuczler=Keczele; vö. Függelék 12. és 13. sz. 173 Sacadat=Zakadak; vö. Függelék 13. és 19. sz. 174 Valószínűleg Wymal („neuer Weinberg). Sasadon volt mindkét szőlőhegy Kys Wymal és Nagh Wymal (a mai helyesírás szerint: Kisújmál, Nagyújmál): SZAKÁLY-SZÛCS 2005. 1531. [esztendő] 175 Megyer ma Békásmegyer, Óbudától északra. 176 Mivel a Halierek, mint azt fentebb kifejtettük, a török ostrom után elhagyták Budát, és Hans Haller vagyonát akkor Athinay igazgatta, ez a szabályozás az alábbi következtetést engedi meg: A Hallerek csak időlegesnek tartották János király uralmát és a helyzetnek megfelelően de facto helyett de iure cselekedtek. Mivel a hatalmi viszonyok állandóan változtak, minden nap remélhették János király elűzését. Vagy pedig a polgárok valóban feltételezhették, hogy tulajdonukat visszakapják, minthogy akkoriban szüntelenül diplomáciai tárgyalások folytak Ferdinánd, János és követeik között. Amennyiben Athinay, ahogy gondoljuk, nem, mint új tulajdonos, hanem csak, mint budai királyi udvarbíró tékenykedett, úgy a polgároknak a diplomáciai tárgyalások sikere mindenképpen járható útnak tűnt.
