Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai királyi udvar zenei életéhez a 16. század elején. Tanult zenészek – népi mulattatók
698 Társadalmi csoportok a középkori Budán asszonyok kapták, valamivel többet a cigányok és a kutyatáncoltató, a többiek honoráriuma már magasabb volt. Megjegyezzük, hogy a lengyel herceg mindenképp nagyon bőkezű volt. A „szórakoztató zenét” művelők között azonban ezek alapján különbséget tehetünk. Egyesek az uralkodótól vagy a nagyuraktól rendszeres javadalmazásban részesültek, mások viszont vándorzenészek voltak. A királyt és a feudális urakat viszont nemcsak saját zenészeik, hanem vándormuzsikusok is szórakoztatták. Ez azt jelenti azonban — ha szabad ezt a kifejezést használni -, hogy a népi muzsika és a népi zenészek is hozzátartoztak a királyi udvar zenei életéhez, még a külföldi származású uralkodók idején is. Hozzá kell még tennünk, hogy a legtöbb főpap és főúr lakást tartott fenn a fővárosban, és az év egy részét itt töltötte.31 A szórakoztatásukról gondoskodó, udvartartásukhoz tartozó énekesek és muzsikusok Budán természetesen összekerültek különböző helyről érkező kollégáikkal, és nyilván tanultak is egymástól. Számolnunk kell még a hazai és külföldi vándorzenészekkel is. A fővárosban tehát, mint egy szellemi kohóban, összeolvadt az egész ország zenei élete.32 Ebből a szempontból azonban nemcsak a király és a feudális urak előtt játszó muzsikusokat kell figyelembe vennünk, hanem a városban, a polgárság közt élőket és játszókat is. Sajnos, Buda és Pest levéltárai elpusztultak a török időkben, és így a budai polgárságról mindössze három 16. század eleji bortizedlajstrom tájékoztat, amelyen azonban csak töredékesen ad meg polgámeveket.33 Találunk köztük zenészeket, akik azonban nyilván csak elenyésző töredékét képezik a városi plebejus réteghez tartozó kollégáiknak. A tizedlajstrom muzsikusai ugyanis szőlőbirtokosok voltak, igaz, többnyire olyan minimális volt a termésük, hogy az saját szükségleteiket sem nagyon fedezhette. Általában bérlakásokban éltek, gyakran a külvárosokban. Összesen két dobos, hat hegedűs, ugyancsak hat lantos, valamint - már 1531 -ben — két sípos és egy trombitás neve fordul elő. Nagyon jellemző, hogy a lantosok többsége olyan házban lakott, ahol csapiáros is élt. Azaz lantosaink nyilvánvalóan kocsmai muzsikusok voltak.34 Buda és Pest jelentős országos vásárain az egész országból és külföldről is sokan jöttek össze.35 36 A vendéget szórakoztatni kellett, ezért volt Budán sok vendégfogadó és kocsma, ezekben pedig muzsikusok. Hasonló képet látunk a többi magyarországi városban is. Sopronban a középkor végén több hegedűst, néhány dobost, sípost és nyolc lantost találunk.35 A soproniak zömében német anyanyelvűek voltak, a magyar anyanyelvű Szegeden viszont 1522-ben öt sípos, négy-négy lantos és dobos és két hegedűs élt.37 Ezek a muzsikusok mind Szegeden, mind Sopronban a polgárságnak körülbelül egy százalékát képezték. A polgárok közti muzsikusok aránya a három városban nagyjából azonos. Fel kell tennünk a kérdést, hogy a falvak is hasonló képet mutat31 Ld. fenn, 6. j. 32 KUBINYl 1967. 95-97. p. 33 1505.: Budai bortizedjegyzék 1505.; 1510.: Budai bortizedjegyzék 1510.; 1531: Budai bortizedjegyzék 1531.; A Budapesti Történeti Múzeumban őrzött másolatot használtuk. 34 KUBINYl 1967. 78-83. p. 35 Ld. fenn, 6. j. 36 Kubinyi 1967. 83-85. p. Meg kell jegyeznem, hogy ezen az idézett helyen, épp úgy, mint a Studia Musicologica 15 (1973) 94. oldalán az 1480-as évektől kimutatható helyzetet idéztem, mivel azonban az alábbiakban statisztikailag a 15. század elejéig visszamenő adatokat dolgozok fel, a korábban említett lantosokat is idéznem kellett. Ezekre a források: HÁZI 1921-43. II/5. 5., 35., 44., 63., 110., 114., 120., 130., 138., 151., 219., 229., 269., 285., 394., 396., 408. p.; II/6. 20., 94., 98. p. Megjegyezzük, hogy újabban tanulmány jelent meg a soproni zenészekről: MOLLAY 1974. 4-40., 127-133. p. 37 Kubinyi 1967. 83-85. p.
