Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve
678 Társadalmi csoportok a középkori Budán nek. Bizonyára későbbi perekre gondolhattak, amikor más és más összegű, zálogosítást akartak bemutatni. A nótárius csak az egyik szöveget vezettette be a protocollumba, felhívván arra utódait, hogyha másolatot kérnek, a zálogösszeg alapján állítsák ki a másolatot. Máskor olyan eset is volt, hogy valamilyen fassio megtörténtekor annak ellentmondtak. Ilyen esetben nem állíthatták ki az oklevelet. Ilyenre utal például a következő szöveg: „non est extradata, quia prohibita et nequaquam extradanda est”.20 Ha a protocollum volt a hiteles alapszöveg, akkor hogyan jegyezhettek be időnként több hónappal, néha egy-két évvel későbbi fassiokat? Csak arra gondolhatunk, hogy — mint Leleszen -, a fassio lényeges adatait tartalmazó feljegyzést vettek fel,21 és azokról vezették be a jegyzőkönyvbe az oklevelet, akkor amikor a felek az oklevél kiadását kérték. Maga a bejegyzés az oklevél bevezető része (az oklevéltani értelemben vett protocollum) és a promulgato kivételével a teljes oklevél szöveget tartalmazta. A káptalani méltóságsort és a datum per manust azonban sohasem vezették be a protocollumba. A bejegyzések a „narratio”-val, helyesebben a narratio elé kitett „quod” szócskával kezdődtek. Olykor az írnok vagy a jegyző a teljes oklevélszöveget az „intitulatio”-val kezdve bejegyezte. Ilyen esetben az intitulatio a „capitulum ecclesie Budensis”-t tartalmazta, a prépost nevét nem írták ki. Egy esetben azonban szinte rendszeresen olvasható a teljes (oklevéltani értelmű) protocollum, és ebben az esetben és csak ilyen esetben a prépost nevét is feltüntették. Például „Nos Blasius de Pakos prepositus et capitulum ecclesie Budensis”.22 Ez az eset pedig az, amikor a káptalan nem hiteleshelyi minőségben adta ki az oklevelet, hanem földesúrként. Mivel a prépost és a káptalan úgy látszik birtokközösségben éltek, nevének kitétele mindenképpen indokolt volt. Kik vették fel a fassiokat? A törvényekben is megszabott előírás az volt, hogy a hiteleshely csak javadalmas papját küldhette ki hiteleshelyi eljárásra. Az óbudai káptalan külső hiteleshelyi tevékenysége igen kiterjedt volt, azért a kiküldetések elintézésére, e káptalan tagjain kívül felhasználta egyházának valamennyi javadalmas papját mint törvényes bizonyságot. Ezért az egész ország területén találkozunk a különböző óbudai kápolnák és oltárok igazgatóival.23 Nehezebb megállapítani a fassioknál, hogy kik vették fel ezeket. A fassionalis oklevél ugyanis általában csak annyit mond, hogy az oklevelet kiállító hiteleshely előtt „personaliter constitutus”, személyesen megjelent valaki, és bevallást tett. A szöveg arra utal, hogy az egész testület előtt történt a bevallás. Általában három féle módon lehetett fassiot tenni: 1. személyesen, 2. ügyvéd, vagy meghatalmazott által a hiteleshely színe előtt, végül, főleg betegség, vagy más akadály esetén 3. kérhették a hiteleshely tagjainak kiszállását is és akkor többnyire két, 20 Uo. 575. p. Vö. még: „in consistorio prohibuit publice coram nobis”. Uo. 82. p. Néha megjelölt ok nélkül semmisíti meg a nótárius a bejegyzést: „cancellata per notarium”. Uo. 121. p. 21 KUMOROVITZ 1928. [Klny.] 11-12., 18. p. 22 Ld. fenn. 6,j. 23 Teljességre való törekvés nélkül és egy-egy javadalomra csak egy adatot idézve a 15-16. század fordulójáról, kizárólag olyan esetekben, amikor a javadalom birtokosa külső hiteleshelyi eljárásban vett részt: Szt. István király kápolna (MÓL DL 58326.), Mária kápolna (MÓL DL 68720.) rektorai, valamint a következő oltárok igazgatói: Szt. András (MÓL DL 95756 ); Szt. Dorottya (MÓL DL 17474.); Szt. Gergely (MÓL DL 89197.); Kér. Szt. János (MÓL DL 47505.); Szt. Katalin (MÓL DL 62448.); Krisztus teste (MÓL DL 16580.); Péter és Pál (Lukinich 1937-1942. II. 330-340. p ); Szt. Szaniszló (MÓL DL 88912.). A kanonokon kívül tehát kizárólag kápolna- és oltárigazgatók vettek részt a külső hiteleshelyi eljárásban, ami - mivel korábban Óbudán is mentek ki kiküldetésre dericus chori-k (1. pl. AO V. 484. p.)-az 1435-ös törvény hatása lehet, viszont az 1486: 10. t. c. nem érvényesült (vö. ECKHART 1914a. 436-437. p.; KUMOROVITZ 1934. 27. p.).
