Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve
A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve 677 tisztikai kiértékelés előtt más, az ország határterületén illetékes hiteleshely anyagával ellenőrzendők. Még egy megjegyzésünk van. A bevallások száma nemhogy egy országos illetékességű szerv, hanem egy területileg illetékes hiteleshely esetében sem látszik magasnak. Ha számba vesszük, hogy Leleszen, amely igaz, hogy az ország egyik legnagyobb területi illetékességű hiteleshelye volt, napi 10-15 bevallás történt, és Budán (azaz Óbudán), sokszor napokig, vagy akár hetekig egy bevallást sem vesznek fel, mindjárt látszik az esetek számában jelentkező különbség. De ez érthető is. Az (ó)budai káptalan országos hatásköre elsősorban a külső hiteleshelyi munkában merült ki, míg aki bevallást akart tenni a fővárosban, többnyire olyan személy volt, akinek ügyes-bajos dolga akadt a királyi udvarban és így egyszerűbb volt számára egy kúriai ítélőmester előtt fassiot tenni, mint kimenni Óbudára. így tehát valóban csak a birtokelidegenítések tendenciáját olvashatjuk ki a káptalan jegyzőkönyvéből, nem pedig egy általános birtokstatisztikát. A következő kérdés az, hogy hogyan történt a fassiofelvétel, és ezt hogyan vezették be a protocollumba? Ha a felvételeket folyamatosan vezették volna, akkor az egyes bejegyzések naptári sorrendben következtek volna egymás után. Az esetek többségében nem így történt, hanem a felvétel után jóval később, esetleg évek múlva vezették be a fassiot a protocollumba. Például éppen a káptalani lector egyik 1509. évi fassioja 1512 közepéről származó bevallások között szerepel.14 Leggyakrabban zálogosítások és kölcsönök esetében történt ilyesmi. Pedig ez azt jelenti, hogy addig nem adták ki az oklevelet. A szövegnél szinte rendszeresen olvasható a „lecta et extradata” bejegyzés. Ha több példányban állították ki, azt is megmondták. A kiadott oklevelet protocollumból másolták ki, ugyanis gyakori a javítás, a fogalmazvány-jelleg a bejegyzések között. A javításokat a hiteleshely nótáriusa végezte el, aki többnyire nemcsak egyszerűen a „correcta” kifejezéssel jelezte a javítását, hanem kiírta: „correcta per notarium”.15 Néha azt is megmondta, kinek a hibája miatt történt a javítás: „correcta est (?) fassio per notarium, quia male sunt registrata et scripta per scribam”.16 Máskor a javítás mibenlétét írja ki: „correcta per notarium in sexingentis”.17 „Extradata in duobus paribus et correcta per notarium in dictionibus decimo nono”.18 Ugyanis 1520-as bejegyzések között volt egy 1519-es, amit tévesen 1520-nak írtak. Nemcsak egyes szavakat javítottak, olykor mondatokat húztak ki, és írtak be másokat, elsősorban formuláris részeket. így tehát állíthatjuk, hogy ez volt a hiteleshely minden későbbi oklevélmásolat kiadására alapul szolgáló protocolluma, és az ide bevezetett oklevél a kiadvánnyal egyenlő hitelességűnek számított. A későbbi esetleges másolatkéréseket is a protocollum alapján kellett teljesíteni. Ezt mutatja nem egy, a későbbi oklevélkiállítók számára útmutatásul szolgáló jegyzet. Például Somy Gáspár egyik 1500 Ft-os zálogügyletének bejegyzése alatt a következő jegyzet olvasható: „Notandum hie, quod in ista forma rationabilibus quibusdam ex causis ad fassionem eiusdem domini Gasparis Somy etiam alie littere ad Mille et ducentos florenos auri duntaxat (!) sonantes die et anno quibus immediate supra sunt emanate, et quando petitur par, bene advertendum, ex quo in utriusque litteris eedem possessiones sunt scripte”.19 Somy úgy látszik valami nem egészen tiszta zálogosítási ügyletet kötött, ugyanazokat a birtokokat ugyanakkor két különböző összegben zálogosította el ugyanannak a személy-14Prot. Búd. 143. p 15Uo. 71, 354,409. p 16Uo. 391. p. 17Uo. 155. p 18Uo. 525. p. 19Uo. 227. p.
