Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
A középkori budai mészároscéh 643 könyvnek a mészárosokról szóló - az 1. könyv 33-34. fejezetében olvasható- szabályzata, nem mindig szerencsésen, ezt foglalta össze röviden.55 A budai oklevél őse tehát mindenképp a 15. század közepe előtt keletkezett. Ezt bizonyítja a negyedik artikulus, amely szerdán és szombaton engedi meg a mészárosoknak a piaci árusítást. A Budai Jogkönyv 227. cikkelye szerint azonban Budán két piacnap van, szerdán a németeknél a Boldogasszony templom körül, pénteken a magyaroknál a Magdolna templom körül. A harmadik szokás alapján alakult ki: szombaton.56 Különben a Magdolna templom a Szombatpiacon állt. A céhlevél tehát nyilván még a pénteki piac létesítése előtt keletkezett, amit pedig már a Jogkönyv elkészülte előtt megtartottak. Mindez nem jelenti azt, hogy az 1481. évi oklevél első hat cikkelyét a feltételezett Lajos-kori céhlevélből módosítás nélkül másolták le. Az első artikulusban az a megkötés, hogy a céhmesterek „filii ipsorum magistrorum” legyenek, csak a céhfejlődés kései szakaszában keletkezhetett, így beszúrásként fogható fel.57 Talán még az utolsó, 9. artikulus származhat az eredeti oklevélből, ami a marhákat hitelben megvásárló és adósságát meg nem fizető mesterekkel foglalkozik. Mivel ügyeikben bizonyos esetekben a bíró és az esküdtek voltak illetékesek, talán ezért került a céhlevél végére. Ez azonban nem biztos. A 7. és a 8. artikulus teljesen nyilvánvalóan a mészáros mesterek családi érdekeit akarták érvényesíteni, akár az első artikulus betoldása. A mesterek, legények, a mesterözvegyek és lányaik csak a céh engedélyével házasodhattak, különben elvesztik a mesterség folytatására a jogukat. Mind a mesterek fiai, és a beházasodottak, mind a legények csak akkor kaphatták meg a mesteri címet, ha kitanulták a szakmát, a legényeknek előtte már dolgoznia kellett a céhben, valamint igazolást kellett adniuk arról, hogy tisztességes családból származtak. A mesterek özvegyei, amennyiben van elég saját vagyonuk, megtarthatták a mészárszéket akkor is, ha nem mentek újra férjhez. Ebben az esetben a céh jelölt ki számukra hozzáértő legényt, hogy el tudják látni a mesterséget. Amennyiben az özvegy szegény volt, mészárszékét a céh egy mesternek adta, akinek kötelessége volt az özvegyet élete végéig ellátni.58 A céhlevél világosan mutatja a céhek elzárkózását, családi monopóliummá válását, ami a középkor végétől az országban máshol is kimutatható. Érdekes viszont, hogy nem szabályozták a belépési díjat, a remek elkészítését,59 vagy az új mester által a céhtagoknak szolgáltatandó lakomát.60 Nincs szó a céhmestereken kívül a céh szervezetéről sem. A jelek szerint két érdeket egyeztettek. A tanácsnak kezdettől az volt fontos, hogy elegendő, olcsó és jó minőségű húsféle legyen a városban, amiért a céh vezetőségét tette felelőssé. A mesterek pedig a családi monopóliumukat akarták biztosítani. Hiányzik egy másik rendelkezés is: a céh oltáráról való gondosko-55 Ld. fenn, 47. j. Azott olvasható „sicuti Jurati dues” megjegyzés nem a városi esküdtekkel hasonlítja ugyanis össze a céhmestereket, hanem - ahogy a budai céhlevél írja - a céhmesterek választott és esküt tett funkciójára utal. 56 MOLLAY 1959. 137. p. 57 Az 1355-ös frankfurti „céhtörvény” szerint már a mészárosok ősei rendelkeztek azzal a kiváltsággal, hogy idegent csak akkor vehessenek fel a céhbe, ha egy mester leányát vették el feleségül. Az 1377-es céhszabály a mesterek fiai helyzetét is javítja. Lerner 1959. 52., 75. p. 58 Tekintve, hogy a céhlevél kiadásban [Budai mészárosok 352-362. p. - A Szerk ] olvasható, ezeket a cikkelyeket csak kivonatosan ismertettem. 59 Remeket nem találunk a nürnbergi mészárosoknál sem. SACHS 1922. 35. p. 60 Szűcs 1955. 142-150. p. A rimaszombati mészároscéh esetében is a családi jelleg mutatható ki a második céhlevélben, ott azonban a legény tanulóidejét is szabályozták. Kollmann 2001. 136-137. p.
