Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
644 Társadalmi csoportok a középkori Budán dás. A céhek testvérületek is voltak, oltárral, pappal rendelkeztek, részt vettek körmenetekben, gondoskodtak tagjaik eltemettetéséről.61 A céh 15. századi működését természetesen nem csupán a halárusítás problémái, és az új céhlevél elkészítése tette ki. Zsigmond királynak az óbudai mészárosok panaszt tettek, hogy ha Pest környékére marhákat hajtanak eladni, akkor a budai és pesti mészárosok kiválasztják a kövér és jobb állatokat, az óbudaiaknak csak a maradékot hagyják. A király a panaszt, miután azt a két várossal kivizsgáltatta, 1426. október 24-én elutasította, és a két testvérvárosnak adott igazat.62 Természetesen ezzel az ügy végére nem került pont. Mint láttuk, 1420-ban és 1424-ben a budai német mészárosoknak a helyi halárusok és halászok 1405. évi kiváltságával volt bajuk.63 1474. május 3-án meglepő módon közösen jelentek meg Mátyás előtt a halárusítók céhmesterei, a királyi halászok mesterei, valamint a mészárosok képviseletében Zsigmond mészáros, Aldoth Pál és János deák mesterek. (Nincsenek céhmestemek nevezve, bár a három közt ott lehetett a két céhmester is.) Mivel a budai kézművesek (mechanicarum artium magistri) és főleg az óbudaiak is foglalkoznak halárusítással, átíratták és megerősíttették az uralkodóval Zsigmond király 1405. évi oklevelét. Annak szövege valóban alkalmas volt a konkurencia elleni fellépésre, és mivel a halárusok és halászok belenyugodtak a mészárosok jogainak elismerésébe, közösen léphettek fel. 1474. június 3-án a királlyal utasíttatták a tárnokmestert, a budavári udvarbírót és a tanácsot a három céh érdekei megtartásában. Az óbudai mészárosokkal való viszály sem ült el. 1491. június 20-án a budai és pesti mészárosok II. Ulászlóval átíratták és megerősíttették az 1426-os oklevelet.64 A halárusokkal újra kiéleződött a viszály a halak tárolása ügyében. 1509. november 29-én a német mészároscéh, vagyis testvéridet esküdt céhmesterei, Schreiber Wolfgang és Stängel Gáspár az idősebb (senior) mesterekkel együtt panaszt tettek a halárusok ellen a tanács előtt, amely nekik adott igazat. Ezt az oklevelet 1514. szeptember 17-én íratták át a királlyal.65 Valami történhetett 1514-ben, noha erre a céhkönyvben nincs adat. Augusztus 5-én Sánta Wolfgang66 és Tibolt Tamás budai váraljai mészárosoknak az egész céh, vagyis testvéridet nevében benyújtott kérésére ünnepélyes formában átíratták és megerősíttették Zsigmond 1420-ban, Buda város 1424-ben, valamint I. Mátyás két, 1474-ben kelt oklevelét. (Az 1491 -est nem.) A füzet alakú privilégiumot a kancellária (Acél) Ferenc pozsonyi prépost, királyi titkár relatiojára adta ki.67 A királyi oklevelet 1519. június 2-án a mészároscéh, vagyis testvéridet az 61 Kubinyi 1999b. 341-352. p.; de Cevins 2003. 194-195. p.; Majorossy 2005. 253-291. p. A magyar szabók céhlevele sem említi a remeket, viszont a belépési díjjal, a céhlakomával, valamint a céholtárral és a körmenettel részletesen foglalkozik. A mesterré válni akaró legénynek köteleznie kell magát, hogy egy év alatt megnősüljön, azonban ehhez nem szükséges a céh engedélye. A mesterek fiai, leányai, és újra férjhez menő özvegyek férjei itt is olcsóbban válhatnak mesterré. Az özvegyen maradt nő azonban csak egy évig gyakorolhatja a mesterséget. MZsO XII. 63-64. p. 62 BTOE III/2. 113-114. p. 898. sz. 63 Ld. fenn, 36-38. j. 64 BFL ME 6. sz. [MOL DF 286053.; kiadása: Budai mészárosok 366-369. p.] 65 BFL ME 10. sz. [MOL DF 286057.; kiadása: Budai mészárosok 384—387. p.] 66 Az alábbiakban a sokszor előforduló Farkas keresztnevet a német Wolfgang formában írom, ahogy a forrásokban is olvasható. Csak a bortized lajstromokban fordul elő Farkas formában. 67 BFL ME 9. sz. [MÓL DF 286056.; kiadása: Budai mészárosok 380-384. p.] Kisszelői Acél Ferenc nem volt ugyan hivatalosan pozsonyi prépost, de csak róla lehet szó. KÖBLÖS 1994. 453-456. Ebben csak az az érdekes, hogy a szeptember 17-i oklevélen Ferenc erdélyi prépost királyi titkár szerepel relátorként, aki viszont Szeremlényi Ferenc volt. FÓGEL 1913. 49. p.
