Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
A középkori budai mészároscéh 641 sok tevékenységével: a vadhúsárusok, a füstölt húsárusítók, halászok és halárusítók.41 Visszatérve a három, mészárosokkal foglalkozó cikkelyhez, a 105. cikkely a „Von derrmaister fleisch hagker rechtenn” címet viseli. E szerint a marhákat (fíech) csak nappal, a Duna partján levő vágóhídon vághatják le. Utána következik a IV. Béla okleveléből átvett, fent már említett szabályzat, hogy az állatbőröket csak a mészárszékeknél adhatják el, valamint a rendelkezés áthágóinak büntetése, egy márka finom ezüst.42 A következő, 106. cikkely, címe: „Von der fleischagkerr tzechenn”. E szerint a mészárosok céhmesterei gondoskodjanak arról, hogy mindig elegendő hús legyen a mészárszékekben. Ellenőrizniük kell a hús minőségét. Amennyiben romlott húst találnak, azt az első két esetben kobozzák el, harmadik esetben ugyancsak, viszont ekkor az illető mester fizessen egy márkát a városi árfolyam szerint (Statwerung), és ne árusíthasson négy hétig.43 Ezt a cikkelyt az I. Lajos-kori céhlevélből vehették át. A minőség ellenőrzés már a pozsonyi mészárosok 1376. évi céhszabályzatában előfordult.44 Valószínűleg foglalkozott az Anjou-kori céhlevél a céhmesterek választásával is, hiszen a Jogkönyv 106. cikkelye címe szerint a céhről szól, tartalmában pedig a céhmesterek feladatát írja le. Az 1525-ben az Újlaki család kihalása után a koronára szállt és a tárnoki városok kiváltságát elnyerő szerémségi Újlak mezőváros jogkönyvének I. könyve lényegében az Újlaki Miklós erdélyi vajda által nekik adott kiváltságot írja át, a többi könyv pedig a „Hét szabad város törvényeit,” azaz az ún. tárnoki jogot tartalmazza.45 Mivel Újlaki 1441-től 1465-ig volt vajda, kelte ebbe az időbe tehető.46 Előbb már rámutattam, hogy kapcsolat áll fenn a Budai és az Újlaki Jogkönyv közt.47 Megjegyzem, hogy fizikai földrajzi szempontból is hasonlít egymáshoz a két település: a város a hegyen van, a külváros a Duna partján, így a mészárosok helyzete is hasonló. Az Újlaki Jogkönyv 30. fejezete szerint a húst csak a mészárszékeken a hegyen árulhatnak. A 33. fejezet több szabályt von össze. Bár címe szerint a céhmesterek választásáról szól — ami kimaradt a Budai Jogkönyvből - szó van arról, hogy csak nappal, a Duna felett vághatják le a marhákat. A cikkely intézkedik a két céhmester választásáról, akiknek esküt kell tenni, hogy elegendő hús álljon rendelkezésre, éspedig nem drágán, és vigyáznak a hús minőségére, valamint a rendelkezést megszegők büntetését is megszabja, mégpedig szigorúbban, mint Budán.48 A két jogkönyv szövegezése rokon, elsősorban az egészségrendészeti kérdéseket emeli ki. Véleményem szerint 41 Uo. 102-104. p. (Nr. 108-112.) A füstölt húsárusító (Pächter) a bellér, ami ezenkívül a belsőség árusítóit is jelenti. MOLLAY 1982. 196. p. 42 Ld. fenn, 22—23. j.; MOLLAY 1959. 101. p.; Fordítása: Blazovich-SCHMIDT 2001. II. 370-371. p. A címet „A mészárosmesterekkel kapcsolatos jogszabály” kifejezéssel adja vissza. 43 MOLLAY 1959. 101-102. p. BLAZOVICH-SCHMIDT 2001. II. 371. p. 44 KIRÁLY 1894. 188-190. p. 45 Kiadása: Schmidt 1938. Magyar fordítása: HEGEDŰS 1983. 93-179. p. A jogkönyvről és a tárnoki jogról: MERTANOVÁ 1985. 39., 42-43., 97., 103-104., 128. p. Vö. még: BLAZOVICH 2006. 77-78. p. 46 ENGEL 1996. 15. p.; Kubinyi 1988b. 208. p. 47 Ld. fenn, 24. j. 48 SCHMIDT 1938. 24-25. p.: „Cap. XXXIII. Quod carnes vendantur in macellis el non sub monte. Item carnifices vendere sub monte non présumant, séd tantum in macellis de monte. Cap. XXXIIII. De electione magistrorum carnificum et eorum officio. Item boues mactentur supra Danubium claro die post ortum solis, et ante occasum, et inter ipsos carnifices duo eligantur magistri Czeech dicti, e medio eorum, qui tempore electionis Judicis et Juratorum iurare debent, super sancta Dei evangelia, sicuti Jurati ciues, super eo, quod carnes carnifices in débita disposicione vendent, non magno et immoderato lucro, et qui prouidere debent animalia, vt non sint infirma, que mactantur, sed bona. Transgessor huiusmodi soluet Judici precium animalis seu bouis mactati, et cutem eiusdem dicti Magistri tolleret. Et si secundo fecerit peramplius non mactabit, sed eiicietur de medio ipsorum.”(A cikkelyek címei a kiadásban is dőlt betűvel vannak szedve.)
