Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
640 Társadalmi csoportok a középkori Budán nem volt azonos az 1481. évivel. Kollmann Örs László kutatásai igazolták, hogy a céhfejlődésben két középkori szakasz különíthető el. Ez Rimaszombat esetében plasztikusan érzékelhető. Az ottani szűcsök 1458-ban, a mészárosok 1468-ban (egy korábbi ismeretlen szövegű pótlására), az ötvösök, kovácsok és több más mesterség közös céhe 1479-ben kapta céhlevelét. A takácsok céhét pedig 1461-ben említik. Ami érdekes, hogy a mészárosok 1514-ben, az egyesült céh 1516-ban, a szűcsök 1520-ban új kiváltságot szereznek. Az előbbi kettő azon a címen kért újat, mert az eredeti az 1506-os városi tűzvész alkalmával elégett. (Ma is megvannak azonban az állítólag megsemmisült oklevelek.) A bővítések részletesebbek, főként a céhbe történő belépést, de mást is szabályoznak.34 Nem lehet kizárni, hogy Budán is módosítani akarták a korábbi szabályokat, ezért hivatkoztak 1481-ben az eredeti oklevél elégésére. A céhfejlődés második fázisa tehát a fővárosban korábbra tehető, mint Rimaszombat mezővárosban. Az I. Lajos-kori eredeti budai céhlevél tartalmára csak nagyon bizonytalanul következtethetünk. Kiindulhatunk a Budai Jogkönyvből. A szakirodalom szerint ennek első része a 403. cikkellyel bezárólag 1403 és 1421 közt készült, azonban valószínűleg már kész volt 1410 körül. A ránk maradt kéziratok egyike sem az eredeti kézirat/5 A keltezés azonban problémás, és ez épp a mészárosokkal kapcsolatos cikkelyekből derül ki, amire korábban magam sem gondoltam. Zsigmond királynak ugyanis 1405-ben a budai halászok és halárusok panaszt tettek, hogy a mészárosok, szűcsök, szabók „ceterorumque artium mechanicarum magistri” az ő kárukra halakat árulnak. Ezt az uralkodó eltiltotta, csak a mészárosoknak engedte meg a nagy halak árusítását, mivel azokból élnek.36 A király 1420. július 22-én a Lajos király oklevelére hivatkozó Aldoth János és Harcsás Miklós, a német mészárszékek mesterei, panaszára először a budai tanácsot utasította az ügy kivizsgálására, majd november 26-án engedélyezte nekik mindenféle nagyságú hal árusítását.37 Végül 1424. április 12-én a budai tanács Paldauff Péter bíró elnökletével, a király szóbeli parancsára, a királyi alkancellár jelenlétében, utalva I. Lajos oklevelére, valamint a két Zsigmond-féle oklevélre, szabályozta a halárusítás ügyét.38 A Jogkönyv 107., 111. és 112. cikkelye a mészárosokról, a halászokról és a halárusítókról szólva mindenütt hivatkozik a budai bíró és tanács által királyi parancsra hozott, és a halárusítást szabályozó oklevélre, ami nyilván azonos az idézett 1424. évivel.39 Ez a Jogkönyv első szerkesztése 1421-es befejezésével szemben aggályokat kelt, bár nem cáfolja teljesen. Valószínűleg szükséges lesz egyszer a Jogkönyv keletkezését és tartalmát újra feldolgozni. A Jogkönyvben a mészárosok előkelő helyen, a kereskedők különböző csoportjai és a pénzverők, meg az ötvösök után fordulnak elő, megelőzve a többi kézműves mesterséget. A 105-107. cikkely foglalkozik velük. A 107. számú a már ismertetett halárusítási szabályzat.40 Utána közvetlenül néhány olyan szakma következik, amelyek kapcsolatban állnak a mészáro-34 Kollmann 2001. 134-141. p. 35 Blazovich-Schmidt 2001.1. 25-26., 114. p. Blazovich itt idézte saját, ezt alátámasztó nézetemet is. Hozzáteszem még, hogy a másolat jelleget igazolja több, főként csak Budára érvényes helyi érdekű cikkelynek csupán címével említése, ahol a szöveg hiányzik. Ebből is következik, hogy a Jogkönyv fennmaradt szövegét valamely más város számára másolták le. 36 BTOE III/l .212. p. 422. sz.; [Budai mészárosok 335-337. p.]. A halász-mészáros ellentétre ld. még: Rady 1985. 81 p. 37 BTOE 111/2. 51. p. 772. sz.; 54. p. 779. sz. [Budai mészárosok 338-339. p.] 38 BTOE III/2. 84-85. p. 844. sz. [Budai mészárosok 342-345. p.] 39 MOLLAY 1959. 102-103. p. Már Rady is észrevette, hogy a mészáros-halárus viszályban kiadott 1424-es oklevelet dolgozták be a Jogkönyvbe. Szerinte a húszas években a Jogkönyvet átdolgozhatták. Rady 1985. 45. p. 40 MOLLAY 1959. 101-102. p.
