Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
Parasztok városba költözése a középkor végén 587 lódó (Pécs és Székesfehérvár), vagy a vidék gazdasági kiaknázásába újonnan bekapcsolódó (Buda, Szeged) városok gyakorolták. Székesfehérvár és Pécs tehát nem tudta teljesen hatalmában tartani gazdaságilag a Dél-Dunántúlt. Az erősebb Buda és Pest, valamint Szeged át tudott nyúlni rajtuk. Térképeink világosan mutatják, hogy maga Fejér megye - Székesfehérvár közvetlen vonzásterülete — sem tudott már akkor sem ellenállni a főváros vonzásának. Székesfehérvár gyengébb erejű vonzásterületén túl már teljes erővel bontakozhatott ki a Dél-Dunántúlon a főváros és testvérvárosai vonzása, amelynek a mezővárosok még ilyen távolságban sem lehettek versenytársai. Valószínűleg hasonlóképp érvényesült Szeged vonzása Pécs körzetén túl. Összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy a dél-dunántúli parasztoknak távolabbi városokba költözése valóban kapcsolatban áll a Dél-Dunántúl nyugati felének városmentes, csupán mezővárosias fejlődésével. A szóban forgó városok ezen a területen, mint tágabb piackörzetükön osztozkodtak, a parasztok pedig odaköltöztek. A távolabbi városba költözött a gazdag szőlősgazda vagy mezővárosi polgár, hogy ott polgári szabadságban éljen, a feudális urak kizsákmányolásától mentesen, de oda ment az elszegényedett jobbágy, a nincstelen szölőmunkás vagy az ipar tanulására szorult parasztgyerek is. A nincstelen réteg elsősorban a szintén szőlőtermelő városokba, Budára vagy Óbudára, esetleg ezek külvárosaiba költözött, ahol egyeseknek sikerült a polgárságba is bejutniuk. Ez a jelenség a városok oldaláról feltétlenül pozitívan értékelendő, bár a dél-dunántúli mezővárosok és falvak szempontjából nem. Amint Buda eleste után a Dél-Dunántúl felett gazdasági befolyást gyakorló városok lehanyatlottak, az itteni mezővárosok még egy ideig - a török hódítás ellenére is - fejlődni tudtak, amit az is igazol, hogy itt viszonylag tőkeerős helyi polgárság alakult ki, amely magát megszedve, később rendesen átköltözött a királyi Magyarországra.85 ADATTÁR Dél-dunántúli származású városi polgárok Budai polgárok Baranya megyeiek Baranyai Demeter budai és Baranyai Gergely buda-alhévízi (de inferioribus calidis aquis Budensibus) lakosok tanúk. 1452. Észt. kpt. m. lt. Lad. 45. fasc. 8. nr. 9. [MOL DF 237553.] 19-25. p. Baronyai Imre 1510-ben Buda Szombathelynek nevezett piacterén lakott Váci Miklósnál. Szőlője a budai Kegler szőlőhegyen volt, 84 köböl bora termett. Budai bortizedjegyzék 1510. Baranyai Mátyás. 1505-ben Bánffy Miklós házában lakott, szőlője Buda Aranygomb szőlőhegyén volt, és 40 köböl bora termett. Budai bortizedjegyzék 1505. Nem tudjuk, hogy ő 85 SZAKÁLY 1971. 244., 252., 261-268. p.
