Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
Parasztok városba költözése a középkor végén 581 Csak a dél-dunántúli eredetű szőlőbirtokosok termését hasonlítottuk össze egymással 1510-ben, amikor - mint láttuk - kevesebb bor termett. 7. táblázat. Dél-dunántúli származású budai szőlőbirtokosok bortermésük nagysága szerint 1510-ben Bortermés nagysága budai köbölben Szőlőbirtokosok száma Százalék 1-100 21 72,5 101-200 6 20,7 201-400 1 3,4 401-800 1 3,4 801 felett — _ Összesen 29 100,0 A táblázatok két dolgot mutatnak. Egyrészt nem nagy az eltérés a budai termésátlag és a dél-dunántúli eredetű polgároké között, sőt szinte azonos (123, illetőleg 125,3 köböl), és az egyes termésnagyság-kategóriák százalékaránya is nagyjából megfelel egymásnak, másrészt hihetetlenül magas az alacsony terméssel rendelkezők száma. A szőlőbirtokosok több mint háromnegyed része 200 köbölnél, kereken 17 hektoliternél kevesebbet szüretelt. 1510-ben az arány még rosszabb. Ezek nem tudtak megélni a szőlőből, más foglalkozást űzhettek. Ugyanakkor a nagyobb szőlők birtokosairól is megállapíthatjuk, hogy - noha szőlőjük lehetővé tette volna - szintén nem ebből, hanem kereskedelemből, esetleg iparból éltek meg, legalábbis többségükben.51 Valószínű, hogy a dél-dunántúli eredetű budai szőlőbirtokosok többsége szőlőmunkás, kapás lehetett, mint az említett óbudai Zalai, és mint az a nagyszámú, csak foglalkozásáról nevezett törpeszőlő-birtokos, akikről a tizedlajstromokból értesülünk. (1505-ben 86 [!], 1510-ben 61 szőlőbirtokos kapást írtak össze.) Persze köztük is lehettek dél-dunántúliak.52 Mindehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a két bortizedlajstromban említett dél-dunántúliak közül legalább tizenöten nem saját házukban laktak, és ugyancsak legalább huszonhármán külvárosiak voltak. Adattárunk más adatai is alátámasztják ezt. Még olyan tekintélyes polgárok, akik bejutottak a városi vezető rétegbe, sem jutottak fel mind a Várba. Iparos a dél-dunántúli eredetű budai, pesti és óbudai lakosok között viszonylag kevés van, de nem állíthatjuk, hogy hiányoznának. Főleg a gazdagabb zsemlesütők és a szabók vannak képviselve, de ismerünk kőművest is. Pesten dél-dunántúli eredetű hajósokkal is találkozunk. Kereskedőket, főleg a gazdagabb szőlőbirtokosok között, szintén találunk. Minden jel arra mutat tehát, hogy a Dél-Dunántúlról ugyanaz a három falusi réteg került a fővárosba, mint szükebb piackörzete falvaiból. Az egyik a meggazdagodott jobbágy, aki ottho51 Ld. fenn, l.j. 52 A kapásokra Id. KUBINYI I964d. 396-398. p ; Megjegyezzük, hogy a Kapás vezetéknévvel, és így foglalkozásukkal jelölt személyek között is lehettek dél-dunántúliak, sőt az is elképzelhető, hogy ugyanazt a személyt az egyik évben származás-, a másikban foglalkozásnevével írták össze.
