Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
580 Társadalmi csoportok a középkori Budán nyitja. így hát a dél-dunántúliak magas budai és Buda környéki arányszámában az eredeti földesuraság csak alárendelt szerepet játszhatott. Elgondolkoztató viszont, hogy szőlőmunkás volt az imént említett zalai származású óbudai káptalani jobbágy. Ez felveti annak szükségességét, hogy a bevándorlók gazdasági és társadalmi helyzetével foglalkozzunk, és azzal, hogy volt-e különbség ezen a téren a dél-dunántúli és a máshonnan beköltöző fővárosi lakosok között? Bizonyos fokig szerencsés helyzetben vagyunk Budán, ahol a fennmaradt bortizedlajstromokból következtethetünk a polgárok vagyoni viszonyaira. Természetesen nem a teljesen nincstelen, plebejus lakosságra, az „alsó rétegekre” (Unterschichten),A1 hanem a valamiképpen mégis csak birtokosokra vonatkoznak ezek az adatok. Két tizedlajstrom maradt ránk Budáról, az egyik 1505-ből, a másik 1510-ből.46 47 48 A termés nagysága erősen különbözött a két évben: 1505-ben összesen 83 968,5, míg 1510-ben csak 58 956 budai köböl (egy köböl = 8,484 liter) bor termett.49 Alapul vettük az 1505-ös, nagyobb terméseredményt nyújtó évet, ahol összehasonlítjuk az összes szőlőbirtokos termését50 a Dél-Dunántúlról számlázottakkal. 6. táblázat. Budai szőlőbirtokosok bortermésük nagysága szerint 1505-ben Bortermés nagysága Valamennyi budai szőlőbirtokos Dél-dunántúli eredetű budai szőlőbirtokosok Szám % Szám % 1-100 355 58,9 14 60,9 101-200 133 22,0 4 17,4 201—400 70 11,6 4 17,4 401-800 37 6,2 1 4,3 801 felett 8 1,3 — __ Összesen 603 100,0 23 100,0 Kérdéses persze, hogy jogosultak vagyunk-e a 23 szőlőbirtokost termésük alapján statisztikailag elemezni, hiszen a megoszlás a kis számból következőleg eleve nem lehet „normális”. A termelőknek a tizedborok mennyisége szerinti megoszlása az összes szőlőtulajdonos esetében ezzel szemben teljesen megfelel a normális statisztikai megoszlásnak, ami a nagy számból következik. Ha azonban a két adatsort grafikonon ábrázoljuk, azt látjuk, hogy a dél-dunántúliakat ábrázoló tört vonal szakaszai jól követik az összes tulajdonos megoszlását ábrázoló, szabályosan ívelő görbét, tehát a töredékes adatok tendenciája jól megközelíti a teljes adatsor tendenciáját (48. ábra) 46 Ld. Adattár és fenn, 44. j. 47 Vö. MASCHKE 1967. 1-74. p. 48 Budai bortizedjegyzék 1505. és Budai bortizedlajstrom 1510. Ez utóbbi keltezetlen, keltezését SZŰCS 1955.47. p. 110. j. alapján 1508 és 1511 közé kell helyeznünk. A legvalószínűbb véleményünk szerint 1510. 49 Vö. az 1. jegyzetben idézett munkáinkat. 50 KUBINYI 1964d. 396. p.
