Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
460 Társadalmi csoportok a középkori Budán a posztumusz is folytatott Rörig v. Winterfeld vita alapjául szolgáló Lübeckben beszélhetünk-e ilyen konzorciumról - más városokban ilyen kétségkívül kimutatható, logikai érvek is szólnak megléte mellett, és ezért Heinrich Remeke joggal foglalhatott el már 1957-ben közvetítő álláspontot.21 Nyilvánvaló, hogy egy városúr városalapításkor vagy bővítéskor rá volt szorulva egy anyagilag tehetős rétegre, esetleg személyre, amely vagy aki vállalni tudta az új telepesek összehívásától az építkezés műszaki lebonyolításáig, valamint az építkezés katonai biztosításáig terjedő, széles körű feladatokat. Hogy ezek az építkezési vagy telepítési vállalkozók ezért Rörig-típusú konzorciumhoz hasonló jogokban részesültek-e, vagy pedig az általuk telepített városrész birtokosaivá váltak, mint Bécs Richard Perger által vizsgált „Grundherr”-jei,22 ez témánk szempontjából nem annyira lényeges kérdés. A lényeg az, hogy a városi vezetőségből nem lehetett őket kizárni. Hogy ez a városi vezető réteg topográfiailag is elkülönült-e a polgárság tömegétől, akár úgy, hogy a piactéri házakat ők birtokolták,23 akár úgy, hogy mint az olasz patríciusok, tornyos, erődített házakban laktak (regensburgi patríciusok,24 schwäbischhalli városi nemesek25 stb.) már másodlagos, de így sem elhanyagolható tényező. Tekintetbe véve ezeket, felmerül a kérdés, hogy a középkori magyar királyság területén beszélhetünk-e városi patriciátusról, és ha igen, mik voltak a jellegzetességei. Kétségkívül nem létezett nálunk a szó szűkebb, középkor végi értelmében vett patriciátus, ezért használta annak idején Kováts Ferenc a tanácstagi helyeket betöltő vezető rétegre a „pszeudopatriciátus” fogalmát, elismerve egyúttal, hogy ennek a rétegnek sok olyan jellegzetessége van, amely ráillik az „igazi” patriciátusra.26 Nem véletlen ezért, hogy újabb történetírásunk általában minden különösebb indokolás nélkül meri alkalmazni a „patrícius” kifejezést a városi vezető réteg tagjaira.27 Mi magunk is ezt az álláspontot vallottuk és valljuk,28 és alábbi tanulmányunkban a középkori Magyarország fővárosa vezető rétegének ismertetése során épp azokat az ismérveket keressük, amelyek erre a rétegre jellemzők, és amelyek alapján lehetőség nyílik a kül- és belföldi városok hasonló rétegével való összehasonlításra. Ezzel kapcsolatban vizsgálnunk kell néhány olyan problémát is, mint amelyeket elöljáróban a külföldi városokkal kapcsolatban felvetettünk. Ilyen a nemesi, lovagi réteg szerepe, a városalapító „vállalkozói konzorcium” kérdése stb. Mindkettőre példát találhatunk a középkori Magyarország városaiban. Ismeretes, hogy például Sopron vezető rétegében szerepet játszottak 15. p., fejezetcímét: Unternehmerkonsortien gründen Städte. Az ötvenes években azonban V. Winterfeld munkájának megjelenése előtt is kezdtek növekedni a Rörig-féle elmélettel szemben felhozott kétségek. Ld. pl. PLANITZ 1954. 142. p.; DOLLINGER 1955. 382. p. 1. j. Ma már elvetik általában Rörig elméletét. Vö. SCHLESINGER 1970. 37—38. p.; KROESCHELL 1972. 283. p., ezt írja Rörig elméletéről: „Diese zunächst so fruchtbare Hypothese darf freilich heute als widerlegt gelten.” Vö. még uo. 297. p, 21 ReinCKE 1969. 331-363. p. Ez a tanulmány eredetileg 1957-ben jelent meg. Nézetét középutas kiegyensúlyozási kísérletnek tartja Haase 1963. 127. p. 22 Perger 1963-1969.1—III. Különösen itt, [III.] 93-94. p. 23 Valamint a piaci árusítóbódékat, ezt különösen Rörig emelte ki. Vö. Rörig 1959.252-271. p. Ld. még Fröhlich 1969. 294-296. p. 24 Bosl 1966. 139. p.; PLANITZ 1954. 267. p. Olasz városokra ld. RENOUARD-Braunstein 1969. 158. p. 25 Wunder 1966. 33. p. Más német városokra példák: Nürnberg: Hofmann 1966. 66. p.; Rothenburg ob der Tauber: Bayer. Städtebuch 461. p.; Basel: PLANITZ 1954. 304. p.; Bécsre pl. LECHNER 1959-60. 56. p.; PERGER 1970. 74., 84. p. Általánosságban: Fröhlich 1969, 304. p. 26 KOVÁTS 1918-19.1. 15.p.;Maschke 1959. 289. p. szerint még Németországban sem zárult le teljesen születésrendiieg a patriciátus. 27 Vö. pl. legutoljára SZÉKELY 1971. 285., 291. p. 28 KUBINYI 1966. 241-42. p.; KUBINYI 1970a. 446. p.
