Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
A budai német patriciátus társadalmi helyzete... 461 a környékbeli nemesi családok tagjai,29 hogy városaink tanácsainak nem egy tagját éppúgy „comes”-nek címezték a 14. század második feléig, mint a tekintélyesebb nemeseket, és hogy ezek általában jobbágyfalvak birtokosai is voltak.30 A városi vezető réteg kialakulását, a feudális uralkodó osztállyal és a városalapítással való összefüggését legplasztikusabban Kováts Ferenc fejtette ki: „A pozsonyi telekkönyv örökbérei vizsgálata alapján megállapítottam, hogy a szabad királyi városok első városbírái, akiket a szabadalomlevelek és más okmányok a 14. század első feléig majdnem mindenütt »comes«-eknek neveznek, leszármazottai voltak a városok végső települései nemes telektulajdonosainak, királyi várjobbágyoknak, akik olyfajta szerepet vállaltak a telepítésnél, mint faluhelyen a soltészek. Ezek a birtokosok birtokuk azon részét, amelyből a város belterülete lett, házhelyenként örökbérekért eladták a telepeseknek, és vállalták a városbíróságot. Ezt az eredetét a pozsonyi telekkönyv házai örökbéreinek, amikor is egész utcasorok egy-egy 13-14. századi városbíró alapítványának »szolgálnak«, világosan mutatja a telekkönyvi bejegyzések szövege.”31 Eddig Kováts Ferenc. Ehhez sokat nem kell hozzátennünk: Pozsony vezető rétege e szerint ilyen várjobbágy-nemesi birtokosokból állott, és az általuk, saját birtokukra telepített személyekből alakult ki a későbbi városi polgárság. Szerepük tehát hasonló a Bécs betelepítésében oly nagy részt vállaló Ritterbürger vezető réteghez, a különbség csak az, hogy ez utóbbiak — eltérően a pozsonyiaktól - csak azáltal váltak Bécs egy része „Grundherr”-jévé, földesurává, mert vállalkoztak a telepítésre.32 A pozsonyiak úgy látszik, már eredetileg is valamiféle birtokjogot élveztek a későbbi város területén.33 A lényeg azonban azonos: feudális kisbirtokos urak telepítik a várost, és ezért a város vezetését szerzik meg. Ez a telepítés valószínűleg folyamatos, hiszen a város területe előbb sem volt lakatlan, és egyik várost sem merném a „vállalkozói konzorcium” klasszikus példájaként idézni, már csak azért sem, mert ennek az első vezető rétegnek zöme elsősorban feudális katona volt, nem pedig üzletekkel törődő, kereskedő vállalkozó. A két réteg azonban már a városalapításkor együtt léphetett fel. Mint Paulinyi Oszkár bebizonyította, három legjelentősebb középkori bányavárosunkat a szó klasszikus, rörigi értelemben vett „vállalkozói konzorcium” alapította, amely üzletelő, a bányászat hasznát kiaknázni kívánó polgárokból állott, akik éppúgy birtokosai lettek a város területének, és éppúgy átvették a város irányítását, mint a pozsonyi vagy bécsi lovagpolgárok. Nem hiányozott azonban ez a réteg a bányavárosokban sem: a városok területén régebben birtokos várjobbágyfiúk személyében.34 35 A vezető réteg, függetlenül egyes tagjainak eredeti társadalmi helyzetétől, Magyarországon éppolyan tekintélyt élvezett, mint külföldön. Hozzájárult ehhez az is, hogy Németországhoz hasonlóan nálunk is eredetileg a várost egy „Genossenschaft” képviselte, később vált „Körperschaft”-tá, jogi személlyé;j5 azaz a városi és így a polgári jogokat nem a város, a jogi személy, hanem a polgárok, a szabadságjogokat élvező egyes személyek közössége élvezték 29 MOLLAY 1957. 51-54. p. 30 SZŰCS 1955. 26. p. skk., 266. p. skk. 31 Néhai Kováts Ferenc professzor levele Holub JózsetTiez 1944. március 20-ról, A levél néhai Holub professzor szívességéből jutott birtokomba. 32 PERGER 1967-69. 93-94. p. 33 Ld. fenn, 31. j. 34 Paulinyi 1971, 525-568. p. A jobbágyfiúk: uo. 544. p. 35 MITTEIS-LIEBERICH 1969. 181. p.
