Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
Parasztok városba költözése a középkor végén 573 gyarországon a városok körül egy 10-15 km-es, egy 50-60 km-es és egy 150-170 km-es piaci gyűrűt különböztetett meg.15 A város kétségkívül a földrajztudósok által „központi helynek”16 nevezett funkciót látott el a szűkebb, és nagyságától függően a tágabb körzetekben. A kisváros csak a saját, olykor valóban nagyon szűk,17 „szűk piackörzetében”, a nagyobb városok már a tágabb, sőt a harmadik piaci gyűrűben is.18 A város különösen a szűkebb piackörzetén belül igyekezett befolyását olykor gazdaságon kívüli kényszerrel, jogi szankciókkal, birtokszerzéssel stb. magának biztosítani, és az itteni lakosságot kizsákmányolni.19 Egy város piackörzetének kiterjedését megismerhetjük jogi szabályozásából, például vámmentességek kiterjedéséből,20 a városi mértékek és jog elterjedéséből21 (ez Magyarországon csak részben, a nagyobb piackörzetek esetében járható út), a mérföldjog határából.22 Bizonyos esetekben egyes városi kereskedők üzleti kiterjedési köre is felvilágosít. Nyilván nem véletlen, hogy a párizsi Gallerani-cég üzletfeleinek többsége 20 km-es körön belül lakott.23 A város térbeli funkciójának jellemzőit Blaschke különben a következő öt pontban foglalta össze: egy falusi terület közeli piaca („Nahmarktort”), kulturális központ, védelmi hely (ha erődítve van), ha vannak saját falvai, azok igazgatási és bírói központja, végül rokoni kapcsolatok a bevándorláson keresztül.24 Ha azonban egyes városoknak ilyen többszörös piaci körzete vagy gyűrűje van, akkor ez a többieknek is meg kell hogy legyen, és ezek között feltétlenül valamiféle hierarchikus térbeli rendszernek25 vagy más szóval települési modellnek kellett kialakulnia.26 Egy ilyen rendben valamely nagyobb gazdasági tér városai egy nagyobb város körül csoportosulva - olykor szabályos alakzatban maguk körül kisvárosok, piachelyek körzeteivel alkotnak városhálózatot. Más helyen rámutattunk arra, hogy Magyarországon ennek a hálózatnak alapja — és ezt jogszabályok is megerősítik - a vásáros kereskedők megpihenő helyeinek egymástól való távolsága, amely két mérföld, kereken 16,7 (illetve nagyobb mérföldnél 17,9) km. A nagyobb városok ennek többszörösén foglaltak helyet. Ebben a rendszerben a Dél-Dunántúl központja Pécs, amely légvonalban kb. olyan távolságra feküdt Budától, mint az Pozsonytól vagy Szegedtől.27 Ez a rendszer sem tudja azonban megmagyarázni, hogy Pécsen kívül miért Buda és testvérvárosai gyakoroltak olyan vonzerőt a dél-dunántúli falvakra. Igaz, egy részük beleesik a Szűcs-féle harmadik piaci gyűrűbe, amely kb. 16-18 mérföldnek felel meg, de innen normális esetben csak város, vagy legalábbis mezőváros közbeiktatásával mentek városba a parasztok. 15 SZŰCS 1955. 16 Vö. Mitterauer 1971. 433^167. p. 17 Erlangennek pl. csupán 5 kilométeres körzetre terjedt ki piackörzete, azonban az idetartozó 16 faluból öt így is egy másik helység piackörzetének része volt. BISCHOFF 1969. 128. p. 18 Kubinyi András: A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendje kérdéséhez. Településtudományi Közlemények, sajtó alatt. [KUBINYI 1971f. - A Szerk ] 19 Vö. pl. Belov 1926. 79. p. skk„ 234., 522-540. p.; CzOK 1968. 15. p. skk. 20 Mitterauer 1969. 21 GENICOT 1968 112., 124. p. 22 Küchler 1964. 23 HEERS 1953. 356. p. 11. térkép alapján Az adat 14. század eleji. Hasonló képet látunk azonban a bécsújhelyi Funck-cég 1524-1538 év üzletfeleinek Bécsújhelytől való távolságánál is. PlCKL 1966.402-403 p. közti térkép. 24 BLASCHKE 1968. 43. p. 25 Vö. MAJOR 1964. 32-65. p és fenn, 18 j. 26 Russell 1971.14-22. p. 27 Ld. fenn, 18. j.
