Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
574 Társadalmi csoportok a középkori Budán A mezőváros és város (jelen esetben Pécs) közbeiktatásával egyrészt a Budára, másrészt a Székesfehérvárra vagy Szegedre költözés különben feltétlenül indokolt, hiszen ezen a tájon ezek a legközelebb fekvő szabad királyi városok, ahol a „Stadtluft macht frei” érvényesülhetett számukra. Pécs minden gazdasági jelentősége ellenére28 épp azt nem tudta megfelelőképp nyújtani a jobbágyoknak, amit Buda, Fehérvár vagy Szeged nyújtott. Probléma csak az, hogy a nem szabad királyi Óbuda is vonzotta magához a dél-dunántúliakat! Röviden a következőképp foglalhatjuk össze a fenti várostörténeti analógiákból levonható következtetéseket. A városoknak szükségük volt a bevándorlásra, a falusi bevándorlók a környékről, a városiak olykor nagyon messziről érkeztek, de szinte kizárólag onnan, ahol gazdasági kapcsolatok épültek ki a várossal. A város piackörzete feletti hatalmát jogi eszközökkel is erősítette. A nagy-, közép- és kisvárosok, valamint a piachelyek együttes hálózata viszont valamiféle térbeli rendet alkotott. Ebben a rendben az egyetlen középváros Pécs mellett a Dél-Dunántúlon kisebb oppidumokból és piachelyekből állt ez a hálózat. A dolog másik oldala viszont az, hogy piacra a parasztnak is szüksége van, egyrészt árui eladására, másrészt áruk szerzésére, és ezt a piaci szerepet a kisebb városok részben ellátják ugyan, de csupán a hierarchikus rendben jelentősebb városok segítségével. A nagyobb város a falvakat a kisebb városok közbeiktatásával látja el.29 Pécs önmaga nehezen végezhette el ezt a feladatot. Ugyancsak megtaláljuk a falu részéről is annak a szükségét, hogy legyen valamilyen hely, ahová elvándorolhat, ahol szabad polgárrá lehet. Pécs megint nem a legalkalmasabb erre. Sajnos adataink arra nem nagyon alkalmasak, hogy megállapíthassuk azokat a falusi rétegeket, amelyekből nagyobb arányú volt a városba költözés. A középkor végén a falusi lakosságon belül nagyarányú differenciálódás figyelhető meg,30 néhány gazdag jobbágy mellett megjelentek a nincstelenek is. Főváros környéki adataink azt mutatják, hogy a leggazdagabbak az állattenyésztő és a szőlőművelő gazdák voltak, akik gyakran költöztek be a városba, hogy ott vagyonuk révén a városi vezető rétegbe jussanak. Ugyanígy találunk teljesen nincsteleneket, akik mint szőlőkapások, napszámosok találtak megélhetést a városban.31 Végül nálunk is jelentős lehetett az iparostanulóként, céhlegényként a vándorlás során vidékről városba kerültek száma.32 Valószínű azonban, hogy ezek is mezőváros, illetve város közbeiktatásával érkeztek a fővárosba. Feltehetően ennek a két utóbbi rétegnek sikerült legkönnyebben eltávoznia, ezek lehettek a legmobilabban. A gazdag parasztnak megvolt a módja, hogy ha nem akarta földesura elengedni, ezt megválthassa.33 Ezek után lássuk az adatokat. A középkor végén, 1440-1529 között, 231 budai polgár származására maradtak fenn adataink. Ezek közül a négy dél-dunántúli megyéből34 összesen 74, azaz az összes polgár 32%-a származott. Pest esetében az arány jóval kisebb. 98 ismert polgárból 14 jött erről a területről, azaz 14,2%. Óbudán valamivel magasabb az arányszám Pestnél: 46 polgár közül 11, azaz 23,9%.35 Ha megyék szerint hasonlítjuk össze a városokba 28 Ld. lenn, 82. j. 29 Kubinyi 1965a. 519-520. p. 30 Vö. pl. Pach 1963. 66—67. p. 31 Ld. fenn, az 1. jegyzetben idézett munkáinkat, valamint alább. 32 Vö. Ammann 1963.313. p. skk. 33 Valószínűleg így jutott be a Nyulak szigeti apácák egykori szolgája, Szentmihályi Kiss János a pesti patriciátusba. Apósa, Fitos Ferenc ugyanis az apácák egyik leggazdagabb cinkotai jobbágya volt, akinek halála után veje eladta vagyonát, és beköltözött Pestre. Vö. KUBINYI 1964. 17-18. p. 34 Tolnát, Baranyát, Somogyot és Zalát számítottam ide, mivel Vas esetében már Sopron vonzása is érvényesült.
