Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
572 Társadalmi csoportok a középkori Budán dél-alföldi városokat is meg kell nézni, hiszen lehet, hogy ezeknek is volt városszerepe a Dél-Dunántúlon. A városba költözés kérdése a középkorban első pillanatra is szerteágazó problematikával függ össze. Akár a magyar szabad királyi városokat, akár a külföldieket tekintjük, a városi polgár szabad ember, bizonyos feudális kiváltságokat élvez, nincs alávetve jobbágyi szolgáltatásoknak. A német városi jog híres tétele, a „Stadtluft macht frei” lehetővé tette, hogy általában egy év és egy nap városi tartózkodás után a jobbágy szabad legyen, polgárjogot szerezzen.4 Ilyenformán a városba szökés a paraszti osztályharc egyik eszköze,5 amellyel szemben a földesurak minden erővel harcoltak. Legalábbis ez látszik logikusnak, aminthogy erre adatok is maradtak fenn.6 Ugyanakkor az ismert városjogi tételből következik, hogy a polgárságnak érdeke fűződött a parasztok beköltözéséhez. Demográfiai szempontok csak hangsúlyozták a polgárság érdekeltségét. A középkori városokban nem beszélhetünk természetes szaporodásról, helyette inkább fogyásról, és ezt mind a külföldi,7 mind a hazai8 városok esetében adatokkal is alá tudjuk támasztani. Ammann fenn idézett megállapítása szerint a városok bevándorlási körzete a várost övező 10-20 kilométeres gyűrűn belül fekvő falvakat foglalta magában. Ezenfelül olykor nagyon messze fekvő, a várossal gazdasági kapcsolatban álló helységekből is jöttek új polgárok, ezek a helységek azonban maguk is városok voltak. Ha valaki távolról érkezett, és falusi volt, az egy másik városon keresztül jutott ide.9 Ez nagyjából megegyezik saját, Budapest középkori történetére vonatkozó kutatásaink eredményével is, ha nem számítjuk a dél-dunántúli kivételt.10 A város szűkebb, falusi jellegű népességfelvevő körzete irányában annál nagyobb érdeklődést tanúsított, mert ez általában megegyezett szűkebb piackörzetével, amelyet Ammann úgy határozott meg, hogy ez „az a vidék, amelynek lakosai rendszeresen felkeresik termékeikkel a város hetipiacát, mellette még a napipiacot és az évi vásárt, és itt szerzik be szükséges idegen árukat is”.11 Nálunk Szűcs Jenő12 és Bácskai Vera13 hasonlóan ismerteti a városok szűkebb piackörzetét, amely különben még a legjelentéktelenebb városias település mellől sem hiányozhatott. Ezen túl terjedt a város tágabb piaci és gazdasági körzete, amelynek városaival tartott kapcsolatot, végül ennél távolabb már a város távolsági kereskedő körzete húzódott Ammann szerint.14 Szűcs Jenő Ma4 Vö. pl. Planitz 1954. 254-255. p.; MITTEIS 1972. 182-202. p. 5 Székely 1953.192-212. p.; A várost környező lakosságra épp a városi polgárság társadalmi különleges helyzete hatott. Vö. pl. BLASCHKE 1968. 34-50. p. 6 Vö. pl. 1475: MÓL DL 93483. 7 ld. pl. RÖRIG 1932. 346. p.; Ammann 1955. 519. p.; CZOK 1969. 33. p.; RUSSELL 1971. 35. p. 8 KUBINYI 1966.; FÜGEDI 1969b. 1306-1307. p.; FÜGEDI 1969a. 504-505. p 9 Ammann 1963.: „Dabei kann man von der immer wieder erhärteten Erfahrungstatsache ausgehen, dass die Masse des Zuzugs in eine mittelalterliche Stadt aus ihrer näheren Umgebung, einem Umkreis von 10-20 km herstammte, damit in der Regel aus dörflichen Verhältnissen... Wertvoll ist es dagegen für uns, den Zuzug aus grösserer Entfernung festzustellen, der in überwiegenden Masse, und zwar in immerstärkeren Umfange, je mehr die Zeit fortschritt, aus Städten abstammte.” Ld. még pl. a középkori Krakkó polgárai származáshelyének térképét: Westermann Atl. 82. p. 10 Ld. fenn, 1. j. és alább. 11 Ammann 1963.290. p. 12 Szűcs 1955. 92-111. p. 13 BÁCSKAI 1965. 71. p. skk. 14 Ammann 1963. 291-292. p.
