Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 559 fiai megfigyelések viszont megmagyarázzák, hogy miért nem találunk Budán egyetlen olyan patríciuscsaládot, amelynek tagjai fiágon két generációnál hosszabb ideig ültek volna a tanácsban. A Jagelló-korban vagy a Mátyás-kor végén beköltözött családoknál ez érthető is, hiszen 1529-ben kitelepítették Budáról a németeket, és így szinte az egész német vezető réteg Pozsonyba költözött. Az érdekes azonban az, hogy a Hunyadi-kor családjai közül sem lehet több generációt kimutatni. Ezt nem magyarázhatja teljesen az elköltözés sem. Érthető, hogy sokan eltávoztak, hiszen más német városokban éppúgy szerepet játszhattak a budaiak, mint az idegenek Budán. És ez így volt valóban, az elköltözött családok többsége új lakóhelyén bekerült az ottani patriciátusba: mint a Vogelweiderek Kassán és Krakkóban, Maingos Tamás budai bíró149 és az egyik Edlasperger fiú Bécsben. Az érdekes azonban az, hogy ezeken és a Kirchhaimervőkön kívül szinte alig tudunk elköltözött patríciust kimutatni, noha beköltözöttre számtalan adat maradt fenn! A német patriciátus kézműves eredetű csoportjával a többi kézmüvescsaláddal kapcsolatban tudunk csak megemlékezni, előtte azonban a magyar patriciátus házasságaira térünk ki. Megjegyezzük, hogy minden jel szerint a „magyar” patriciátushoz számították a nem német nyelven beszélő, de Budán polgárjogot szerzett idegeneket is, mint a spanyol Cottákat, az olasz Figginit vagy a délszláv Sankót.150 A „magyar” patriciátusnál - és ebben megegyezik egymással a budai és a pesti - a legjellegzetesebb a nemesség nagy szerepe. A két város magyar patríciusai sokszor maguk is birtokos nemesi családoknak a városba költözött tagjai, mint például Budán a Berkiek, Kömlődyek, Iváncsyak, Pathócsyak, Themesközyek,151 vagy Pesten — legalábbis beköltözésük pillanatában már a Szegedi és Temesvári Bodók, Mizsérek, Nagyrévyek,152 Báthi Szabók, Óbudai Kálmánok, Porkolábok stb. Persze ez nem csak ebben a korszakban volt így. Mikolai Angyal István a 15. század közepének többszörös városbírája és egyik legjelentősebb kereskedője Fejér megyei birtokos nemesi családból származott.153 Más fővárosi patríciusok kincstári vagy egyéb hivatalt viselve szereznek birtokokat és házasodnak össze maguk vagy gyermekeik útján neme149 Ld. rá K.UBINYI 1957. 45. p. 168. j. Bécsben városi tanácsos és Ausztria Münzmeistere lesz. 1502-ben végrendelkezik: QuGSt Wien II. 5380. sz. 150 Figgini királyi kirurgus, nemes és circumspectus budai polgár, Firenzéből származott, veje, a dubrovniki Sankó Miklós a török és velencei kereskedelmre specializálta magát. Ld. 137. j. 151 Leissné (ld. fenn 145. j.) első férje. Facsar Miklós társa volt Bálint kalmár budai polgárnak, akinek özvegyét, Erzsébetet az a Themesközy Bálint vette el (MÓL DL 93580.), aki ugyanakkor a budai tanács tagja ( 1481 -es bírói év: BFL ME 4. sz. [MOL DF 286051., kiadása: Budai mészárosok 352-362. p.]). A volt Rozgonyi, majd Hunyadi familiáris pozsonyi, később óbudai (és nem budai!) várnagyot ugyancsak Themesközy Bálintnak hívták. ( 1440-1460-as évek: a budai polgár ennek fia vagy unokaöccse lehetett. Ld. a várnagyra pl. Ortvay 1894-1903. I. 188-189. p.; ELEKES 1952. 311. p.; Balogh 1966.1. 169., 485., 629. p.: ugyanabban az időben Th. János Szilágyi Erzsébet embere.) Több ilyen nevű birtokos nemesi család élt Magyarországon. (Ld. CsÁNKl 1890-1913.1. 48., 85., 715., 756. p., II. 90., 225. p. stb.). 152 Nagyrévy Gál pesti polgár (1453: MÓL DL 14696.) fia volt András, pesti plébános (1482: MÓL DL 18701.), aki később termopülei felszentelt püspök, esztergomi érseki pontifikális vicarius lett (NÉMETHY 1890. 83., 95-96. p.). Unokaöccse lehetett későbbi utóda, Nagyrévy Pál gallipoli felszentelt püspök, a pesti plébánia commendatora (1524: Észt pr. It., Archívum ecclesiasticum vetus nr. 81. [MOL DF 249068.]). Mivel a család két tagja birtokolta majdnem közvetlenül egymás után a leggazdagabb pesti javadalmat, patriciusi mivoltukat feltételezhetjük. Majdnem biztos, hogy a Pest megyei nemes Nagyrévy család tagjai lehettek. Az Irsayak egyik ága is viselte ezt a nevet (BÁRTFAI SZABÓ 1938 507 p skk.), és Rádán is birtokos volt egy hasonló nevű család (1502: MÓL DL 21130 ). 153 Ld. rá K.UBINYI 1963a. 219. p. 76. j. Fejérmegyei birtokára CsÁNKl 1890-1913. III. 380-381. p.
