Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
558 Társadalmi csoportok a középkori Budán méknál ugyancsak beházasodás figyelhető meg, mint a Hallereknél. Ők is a Siebenlinder-atyafisággal, de ezenfelül még a Forsterekkel kerülnek rokonságba. A már itt letelepedett patríciusok házassági kapcsolatai ugyanezt a városi és nemzetközi irányzatot mutatják. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Jagelló-kor teljes nem iparos eredetű német patriciátusa egymással, valamint az egész délnémet nyelvterület városi patriciátusával atyafiságot tartott. Emlékeztetünk a Siebenlinder-atyafiságra: baseli Munichok, bambergi Münzerek, nürnbergi Hallerek és Mühlsteinek, pozsonyi Gailsamok és mások, nagyszebeni Hechtek, pesti Eiselerek. A pozsonyi Gailsamok rokonságában viszont számos pozsonyi patrícius mellett az osztrák eredetű budai Forster, az ugyancsak budai Harber és Debreczeni található meg. Rokonaik a talán mészáros eredetű Meixnerek is. Ha viszont a budai Forsterek atyafíságát kezdjük tüzetesebben vizsgálni, kiszélesedik a párválasztási kör: Ausztria és Pozsony mellett Kassa, az észak-magyarországi városok és Krakkó felé. Ebbe az atyafiságba beletartozik a Thurzókkal is rokonságba kerülő Szathmáry prímás is, aki azonban besztercei eredetű rokonsága (Kretschmerek) révén is kapcsolatba kerül a budai patriciátussal. A Sankt Gallenből származó Vogelweiderek ugyancsak a kassa-krakkói patriciátussal házasodnak össze, majd krakkói águk a Thurzókkal és Fuggerekkel köt atyafiságot. Ugyanezzel az atyafisággal, valamint boroszlói patríciusokkal kerül kapcsolatba a mészáros eredetű Ruprecht Zsigmond. Más budai német patríciusok szorosan összeházasodnak az ausztriaiakkal, mint például a Kirchhaimerek, Pemfflingerek, Edlaspergerek, Hintenaus, Kreen. Tehát valóban nemzetközi jellegű kereskedő patriciátus állt Buda élén.147 A városi tanácsban, legalábbis a német bírói és tanácstagi helyek betöltésében, ez a réteg a hangadó. A német városbírák zöme ebből az idegen eredetű és kapcsolati! távolsági kereskedő rétegből került ki. (Hamburger és Freiberger bírák nevük tanúsága szerint szintén közéjük tartoztak.) Megállapítható az is, hogy ez a réteg csak egymással (értve a német nyelvterület kereskedő patríciusát) házasodott, és még a másik, kézműves eredetű német patríciuscsoporttal is csak kivételes esetekben, elsősorban akkor, ha azok már tulajdonképpen abbahagyva az ipart, szintén távolsági kereskedők lettek, létesített rokoni kapcsolatot. A magyar vezető rétegtől egy-két esetet leszámítva teljesen elzárkóznak. Ilyen kivételnek számítható a Facsamé-Leiss házasság, Debreceni Jakab beházasodása a Gailsamok közé, valamint Erhard Mulner házassága Szegedi püspök húgával. Talán rokonság kötötte össze még a Tétémyeket a Harberekkel, míg Kreus és Götth házasságát (a Kömlődy-, illetve Mizsér-atyafiságba) nem számíthatjuk ide. Ezek a németek nem voltak született patríciusok. Ugyancsak elzárkóznak a magyar nemességtől is. Ez érthető, hiszen egy-két kivételtől eltekintve, és nem számítva a városi ingatlanokat (szőlők) földbirtokot nem szereznek, csakrövidebb időre, spekulációs célból, zálogként.148 A Pemfflingerek második generációjában megtalálható ugyan mind a magyar, mind a német feudális uralkodó osztály tagjaival az összeházasodás, ez azonban már nem korszakunkba esik, ők pedig addigra feudalizálódni kezdtek. Ez a városi és nemzetközi német patrícius réteg tehát mind a városi uralkodó osztály más csoportjai, mind az alsóbb rétegek irányában zárt egységet alkotott. A már ismertetett demográ147 Érdekes analógiákat hoz PFEIFFER 1929. 282. p.: „...da bei dem intensiven Handel, den engen auswärtigen Beziehungen, den zahlreichen Übersiedlungen und gelegentlichen Verschwägerungen ein überterritorialer Zusammenhang des Patriziats der deutschen Städte bestand...”, és uo. 283. p. „...man könnte unschwer nachweisen, dass fast jeder Patrizier irgendwie mit allen anderen aus dem Kreise der Ratsfamilien verschwägert ist.” 148 KUBINYl 1964. 14-18. p. A boroszlói patríciusokról ebben a korszakban kb. ugyanezt mondhatjuk el: Pfeiffer 1929. 286-287. p.
