Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
556 Társadalmi csoportok a középkori Budán Tatai második felesége, Báncs(a)y Anna a középbirtokos nemességből származott. Hatvani előnevét és itteni birtokrészét - amit János nevű fia örökölt - György deák ezzel a házassággal szerezte meg. (Bánosai) András deák budavári udvarbíró ugyanis 1493 táján vette feleségül Dorottyát, egregius Hatvani Gáspár és Kállay Vitéz Katalin lányát. Bánosai 1494/95-ben 237 jobbágyporta ura, majd később Csongrád megye főispánja volt. Tatai Györgyné Báncs(a)y Anna Bánosai András és Hatvani Dorottya leánya, esetleg unokája lehetett.142 A nemzetiségi és társadalmi réteghez tartozás hatása a házasságkötésekre A fentiekben ismertettük azoknak a patríciuscsaládoknak a történetét és leszármazását, amelyekre a legtöbb adat maradt fenn. Már ezek az adatok is megengedik, hogy általánosító következtetéseket vonjunk le, ezt azonban mégis a teljes rendelkezésünkre álló anyag alapján végezzük el úgy, hogy az eddig nem tárgyalt családokra vonatkozó adatokat jegyzetben közöljük. Gazdasági és a város belső életében betöltött szerepük alapján elsősorban a német patriciátussal kell foglalkoznunk. Házassági kapcsolataik alapján ez a réteg két csoportra osztható. A távolsági, elsősorban a posztókereskedelemben érdekeltekre egyrészt (ők töltötték be az 1439-es mozgalom előtt döntő többségükben a tanácstagi helyeket), másrészt azoknak az iparágaknak néhány gazdag képviselőjére, amelyek maguk is valamilyen formában érdekelve voltak a kereskedelemben (szabók, szűcsök, mészárosok, ötvösök, zsemlyesütő pékek).143 A két csoport között elég ritka ugyan a házassági kapcsolat, mégsem mondható a választóvonal egészen merevnek. Gondoljunk csak arra, hogy Harber Mátyás ötvös fia, János feleségét a Gailsam-atyafiságból választja, és arra, hogy a Kirchhaimer-vők közt mindkét csoportba tartozó patríciusok előfordulnak. Kezdjük a távolsági kereskedő, elsősorban posztómetsző csoporttal. Külön szervezetük is volt, a Krisztus teste céh. Ismert elöljáróik zömét megtaláljuk a már ismertetett családok leszármazottai közt. (Stenczel, Rayd, Harber János, Mulner, vagy említhetjük Kochaim Joachimot, akire lásd alább.) Egyetlenegy olyan Jagelló-kori német patríciuscsaládot nem ismerünk, amelynek fiúági ősei már a Mátyás-kor előtt Budán szerepet játszottak volna. Többségükben csak a hetvenes években kerülnek a fővárosba. A legkorábbiak közé tartoznak Kirchhaimer Bécsből és veje, Wild Erfurtból. A hatvanas években költöztek ide. Nem sokkal később érkeztek a nürnbergi Mühlsteinek, míg a hetvenes évekre tehető már a regensburgi (ausztriai?) Pemfflingerek, a Sankt Gallen-i Vogelweiderek, a pozsonyi Königsfelderek,144 a magyaróvári 142 Ld. fenn a 136. jegyzetben idézett adatokat. 1512: Prot. Búd. 132. p.; 1514-1517: Nyási fkv. 173b-174.; 1521: Prot. Búd. 575. p.; 1555: Bártfai Szabó 1938.1588. sz.; Budai bortizedjegyzék 1505. és Budai bortizedjegyzék 1510.: Mondolás szh.; 1514 körül: MÓL DL 26166.; 1519: Prot. Búd. 504-504a.; 1493: MÓL Dl. 56264.; K.UBINY1 1964a. 94. p.; ZSILINSZKY 1891. 661. p. Báncsay 1519-ben szabácsi bán és utána eltűnik. Prot. Búd. 262. p. 143 Vö. KUBINYI 1964c. 149-158. p. 144 Königsfelder Lajos a 15. század közepén ötször volt bíró, négyszer polgármester Pozsonyban. (MADZSAR 1918. 58-60. p.); Budán 1475-ben „providus concivis”-ként tűnik fel a különben Farkasnak is nevezett Königsfelder Miklós (MÓL DL 50311.), aki 1476-ban Ernuszt kincstartó kereskedelmi ügynöke (Zalai Oki. II. 606. p.). A kilencvenes években a bányavárosokkal tart fenn kapcsolatot (Garamszentbenedeki konvent It. 125. 26. [MOL Ft. 80. filmdoboz.], 102. 43. [MOL Ft. 71. filmdoboz.]). 1497-ben már circumspectus, felesége Margit, fia Osvát (Észt. kpt. m. lt. Lad. 71. fasc. 2. nr. 12. [MOL DF 238314.]). Több háza volt Budán. 1505-ben özvegyének a
