Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)

Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján

Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján

389

nagyváradi vásárokra is. A budaiak Kassára főként nyugati szöveteket szállítottak.258 Úgy tűnik azonban, hogy különben - egy helyi kereskedőtársaságot leszámítva - Kassán a krakkói kereskedőtőke befolyása érvényesült.259

A budai német polgárság egyre élénkebben kapcsolódott Erdélyhez, ahol magyarországi viszonylatban a legsűrűbb városhálózat volt. Az erdélyi, főként szász városok szoros kereskedői kapcsolatokat építettek ki a román fejedelemségekkel. Nyugati árukat, illetve saját termékeket vittek ki, de jelentős árumennyiséget hoztak be - köztük ökröket is - együtt román kereskedőkkel.260 Bár szász kereskedők Budára, sőt tovább is eljutottak, fő piacuk Erdély és Buda, illetve Erdély és Kassa közt a nagyváradi vásár, a 15-16. század fordulóján Magyarország egyik legfontosabb vásártartó helye volt.261 Ettől függetlenül a legfontosabb budai német kereskedő családok (pl. a Hallerek, Pólyák Pál, Kochaim stb.) közvetlen üzleti és családi összeköttetésre léptek Erdéllyel.262 Itt is a budaiak voltak az aktívabbak, általában ők nyújtották a hitelt.263 A korszak végén, különösen 1526., illetve az 1529. évi ostrom után - tekintettel régi kapcsolataikra - sok budai német áttette lakóhelyét Erdélybe. Elég csak a Pemfflingereket és a Haltereket említeni.264

Üzleti kapcsolatokkal rendelkezett a budai német távolsági kereskedő polgárság a felvidéki bányavárosokban is. Itt két korszakról kell szólnunk: a Fugger-Thurzó monopólium kialakulása (1490-es évek) előtti évtizedekről, és az 1525. évi megszüntetése utáni rövid időszakról. A budai kereskedőtőke az első korszakban mind a bányavállalkozás, mind a rézkereskedelem iránt érdeklődött. Említendő Ernuszt János, a Mühlsteinek, Edlasperger-Junckher Péter, Königsfelder-Farkas Miklós vagy Haller Ruprecht neve.265 Ernuszt nagybirtokos lett ugyan, és egy időre bányáit is elvesztette,266 a többiek pedig nem tudtak a Fuggerekkel konkurálni, noha egy részük gazdag nürnbergi családból származott. Junckher, aki a jelek szerint a tekintélyes bányavárosi Jung család tagja volt, a királyi kincstárhoz fűződő kapcsolatai segítségével 1494/95-ben még harcolt a Fugger-Thurzó-cég behatolása ellen. A Fuggerek azonban évi járadék fizetésével leszerelték, és így a továbbiakban csak posztókereskedelemmel, illetve harmincadbérlettel foglalkozott.267

258 Ld. a fenn, Forster Györggyel és Stenczel Mihállyal kapcsolatban mondottakat, valamint KEREKES 1913. A kassai kereskedelem késő középkori átalakulására: HALAGA 1975.1. 265-297. p.

259 FÜGEDl 1956. 208-209. p.

260 Manolescu 1957. passim.; PASCU 1962.33-38. p.;GOLDENBERG 1971.877-897. p.;GÖLLNER 1979. 78-82. p.

261 FÜGEDl 1956. 207-208. p.; Kübinyi 1963a. 190-199. p.

262 A Hallerekre: KUBINYI 1963-64. passim.; GÜND1SCH 1947. 3-14. p.; GOLDENBERG 1958. 89-99. p. A Kochaimokra és Pólyákra vonatkozó adatokat ld. fenn.

263 QuGSt Kronstadt I. 534. p.; Fabritius 1875. 19., 153-154. p.

264 A két családra vonatkozó adatokat ld. fenntebb.

265 Az Ernusztokra és a Mühlsteinekre ld. a már említetteken kívül: Madzsar 1918. 56-71. p.; PAULINYI 1933. 424-428. p. (Ernuszt és Mühlstein), 433. (Junckher); KUBINYI 1963-64. 86-87., 90-91. p.; Königsfelderre ld. fenn, 230. j. Junckherre ld. alább, 267. j.

266 PAULINYI 1933. 424. p. 79. j.

267 A Jung családra ld. uo. 423-426. p. A király 1494-ben két oklevélben említi Jung Péter budai harmincadost. A második oklevélből kiderül, hogy a király a besztercebányai bányákat elvette Thurzótól és Junknak adta, most ezt az intézkedést visszavonja. Pozsony v. lt. oki. 4022. sz. [valószínűleg 2156. sz., MOL DF 240780.]; Haus-, Hofund Staatsarchiv (Wien). Ungarische Akten. Spec. Fase. 342. Nr. 15. (A Mályusz Elemér regesztáját használtam.) Jung azonosságát Junckherrel bizonyítja, hogy ez utóbbi 1490-től 1495-ig megszakítás nélkül budai harmincados volt. Engel 1797-98.1. 126. p. (Még 1498-ban is az: Nagyszeben áll. It. Urk. II. Nr. 625. [MOL DF 245269.], G. Gündisch regesztája.) Másik neve Edlasperger volt, ld. pl. QuGSt Wien II/4. 5506., 5518., 5527-5529. sz. Úgy