Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
390 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság A Fuggerek elleni 1525. évi támadás mögött Mária királyné gazdasági tanácsadóit: Szerencsés Imrét és Beheim Bemátot kell keresni. Szerencsés fogadott fia és egy időben üzletvezetője a vele együtt felváltva a királyi alkincstartóságot is betöltő Haller János, az 1490-es évek rézkereskedőjének, a nürnbergi Haller Ruprechtnek fia, és egyben egy Mühlstein unokaöcs volt.268 Azt már láttuk, hogy Kaltenhauser és Seldner is megkísérelték a bekapcsolódást a posztókereskedelembe.269 A fővárosi német polgárság elsősorban különböző nyugati szövetekkel kereskedett. Olaszországi árukhoz bizonyára a délnémet városok útján jutott hozzá. Elsősorban a veronai posztóhoz, amelyet - mint láttuk — nem az ottani olasz, hanem elsősorban a budai német kereskedők forgalmaztak. A Jagelló-kor végén a fővárosi németek már a selyemkereskedelemben is - amely addig főleg olasz kézen volt - konkurálni tudtak a firenzeiekkel és velenceiekkel. (Ezt mutatja Kochaim Péter fenn idézett esete.) Ezenkívül a németek gyakorlatilag mindennel kereskedtek, amit Magyarország a Nyugatról importált. Nemhiába rendelkeztek nürnbergi kapcsolatokkal, érdekeltek voltak a rézkivitelben is. A budai németek állat- és borkereskedelmére jóval kevesebb adat maradt fenn. Ügyfeleik ugyanis az udvarban, valamint a fővárosban élő vagy ide utazó feudális urakon kívül elsősorban az ország többi német nyelvű városa és polgárai voltak, akiknek gyakran szállítottak - olykor hitelben - nyugati árukat. Úgy látszik, kevésbé érdeklődtek a nagy, országos vásárok iránt, bár a nagyváradiakon megjelentek. Talán ezért becsülték a kortársak a pestieknél kevesebbre a budai országos vásárokat. Az áruforgalom nagy része ugyanis nem a vásárokon bonyolódott le, akárcsak Bécsben vagy Pozsonyban a 15. század közepétől.27" A királyi udvar például 1494/95-ben a budai vásárok alkalmából szinte semmit sem vásárolt.271 A németek által behozott vagy forgalmazott áruk zöme amúgy is olyan volt, hogy a helyi fogyasztókkal ritkábban kerültek kapcsolatba. Hatalmas mennyiségű külföldi posztót adtak ugyan el, de ezek értékének legnagyobb részét a drága importszövetek tették ki, amelyet főképp az urak vásároltak. Igaz, olcsóbb külföldi posztót, valamint a hazai darócot természetesen a parasztok is vásároltak,272 ezeket azonban nyilván közvetítők segítségével értékesítették. (A beérkezett külföldi posztó egy része különben továbbment a román fejedelemségekbe.)273 Készruhák, illetve a ruházati termékek közül, a süvegeket leszámítva, a 15. században harisnyákat, a 16. század közepén parasztkendőket hoztak be - legalábbis a harmincadnaplók tanúsága szerint látszik, hogy a besztercebányai Jung család rokonaként és a rézüzletben való érdekeltsége miatt 1494-ben megkísérelte a bányákat Thurzóéktól meg- vagy visszaszerezni. Az ügy, úgy látszik, kompromisszummal végződött: 1495-től a Fuggerek évente fizetendő összeggel kárpótolták: PÖLNITZ 1949-51. II. 34. p., vő. még 74., 117. p. 268 Kubinyi 1963-64. 98-107. p. 269 Ld. fenn, 249. j. 270 MÜLLER 1962. 199. p. A bécsi és pozsonyi vásárokra: Mayer 1909. 103. p. 271 Engel 1797-98.1.-ben közölt Ernuszt számadásban, passim. 272 Fontosságukat mutatja, hogy előjönnek a vámszabályokban is. így a nagyváradiban: KUBINYI 1963a. 213. p„ vagy az 1481. évi zágrábiban: „de curru panno albo wlgariter darowch onerato”. MHCZII. 415. p. Van egy rejtélyes adatunk is. I. Sándor moldvai vajda 1449-ben vámszabályzatot ad ki a brassói kereskedőknek. Eszerint a löweni posztó után 18, a kölni után 12, a „Bitvar”-i után 8, a cseh után 4 garas vám fizetendő. A durva posztót („bobou”) rőfönként adhatják el. A „Bitvar” szót a kiadók Budával azonosították. ZW V. 280. p. Ezzel szemben S. Goldenberg (GOLDENBERG 1971. 882. p.) kérdőjellel „buduainak” veszi. Teljesen valószínűtlen, hogy a dalmáciai Buduában finom posztót gyártottak volna, amely Moldvába is eljutott. Igaz azonban, hogy eddig a csehnél jobb minőségű budai posztó gyártásáról sincs tudomásunk. 273 Manolescu 1957. 155-160. p. Ld. még fenn, 260. j.
