Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban
342 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság társaság között, és a segélyek átutalásában jó jövedelemforrás nyílt a velencei kereskedőknek. Ez időben tűnik fel a Seda-cég és vele együtt mások. A Seda család két tagja, Jacobus és Antonius Joannis de Serico, azaz Jacopo és Antonio Zuane de Seda működött Budán. E két rokon jelentékeny szerepet játszott, különösen a Velence által Magyarországnak 1501-től folyósított szubvenció lebonyolításában. Ezeknek az összegeknek nagy részét a Magyarországon élő velencei kereskedők folyósították mint kölcsönöket az ellenszámla terhére.45 Több ezer forintos üzletekről van szó.46 A Sedák ezen túlmenően is részt vesznek az udvari szállításokban.47 Mint ahogy, legalábbis eleinte, Bontempi egy olasz cég magyarországi megbízottja, a Sedák sem itt székeltek. 1501-ben említenek Velencében egy céget, amelynek firmája „Jachomo de Zuane et nevodi da la seda”,48 valószínű tehát, hogy Jacobo és Antonio az említett velencei kereskedőház tagjaiként annak magyarországi fiókját vezették. Eszerint a váltóátutalások nyilván a velencei anyacégen keresztül mentek. A Sedák banküzleteket is bonyolítottak le, részt vettek a püspökök részéről a pápának fizetendő összegek átutalásában is.49 A cég 1526-ig követhető nyomon Budán.50 51 A velenceiek kereskedelmi tevékenysége a firenzeiekéhez hasonlítható. Fő behozatali cikkük a selyem és egyéb olasz szövet, amelyet kis tételekben, gyakran hitelben is árulnak. Bár pénzüzleteik is vannak, fő jövedelmi forrásuk az árukereskedelem marad. Kivitelük is a firenzeiekéhez lehet hasonló. Akár a firenzeiek, ők is csak hazai cégek faktoraiként működnek Budán, ahol nem telepednek meg véglegesen, és nem vállalnak kincstári hivatalt. Az olasz kereskedelemnek igen nagy jelentősége volt hazánk kulturális életére is. Számos iparművészeti árucikk érkezett kereskedelmi útvonalon Budára, közülük kiemelhetjük a faenzai majolikaipar remekeit. A budai vár ásatásai alkalmával előkerült anyag fényt vethet ennek az importcikknek a jelentőségére. Ezen túlmenően könyveket is kaptunk Olaszországból.3' Az olasz kereskedők helyzete igen kedvező volt Magyarországon. Valóban semmi megkötés nem volt rájuk érvényes, és így igaza volt II. Ulászlónak, hogy ugyanazon jogokat élvezik, mint a magyarok.52 Nem érintette őket a középkorban az idegen kereskedőkre általában érvényes szabály, hogy csak vásárok idején árulhatnak kicsinyben.53 Mindez azt mutatja, hogy a királyi udvar erősen rá volt utalva az olasz kereskedelem áruira, és ezért a hazai kereskedők 45 Kardos 1951.435. p. 46 Uo. 438^439. p. stb. Továbbá: FraknÓI 1877a. 17., 22., 25. p. 47 Például 1507: a szászok adója terhére téríti a kincstár: QuGSieb 1.471 (Antonio ügye). 1515-ben Beriszló horvát bán fizetése terhére Jakab 92V2 Ft, míg Antal 216 Ft értékű posztót szállít a bánnak (MÓL DL 104635, 104636). Thurzó kincstartó 1525-ben egy hónap leforgása alatt két részletben összesen 1215 Ft-ot fizet ki hitelben szállított áruk fejében Antoniónak. FraknÓI 1877b. 214., 235. p. 48 SlMONSFELD 1887. 338. p. 49 1525-ben a Móré Fülöp pécsi püspökké kinevezésével kapcsolatos díjaknak a pápa részére történő átutalásánál jár el: Theiner 1859-60. II. 644. p. Pölnitz Antonio Giovanni velencei bankárnak nevezi ezzel kapcsolatban. PÖLNITZ 1949-51. II. 561. p. 50 Antonio 1526-ig folyamatosan értesíti velencei testvéreit a magyarországi politikai (és nyilván gazdasági) eseményekről. Sanuto III. 233-234., 240-241., 245., 326. p. (kereskedelmi tartalom is van benne), 331., 355., 363., 365., 369. p. Antonio informálta 1515-ben a velencei követet a bécsi szerződés megkötéséről. Uo. 23. p. 51 Különösen sok olasz eredetű, elsősorban faenzai majolika került kereskedelmi úton Budára, ahogy azt a budai várbeli ásatások leletanyaga igazolja: Voit-Holl 1956. 90. p.; Bertalan 1956. 241. p. Velencéből különösen az üvegimport volt jelentős: GEREVICH 1952. 153. p. Ld. még ezekre A magyarországi művészettörténetei. 243,, 251., 265., 273., 283. p. stb. és általában a magyarországi reneszánsz művészettel foglalkozó irodalmat. 52 Ld. 37. j.
