Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
94 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete volt.490 A külföldi eredetű németek között az osztrákok és a regensburgiak voltak többségben. Az említetteken kívül az egyik leggazdagabb család a 14. században a bécsi eredetű Ulving ispán leszármazottaiból került ki, a velük rokon Kratzerek pedig Regensburgból érkeztek.491 Ők szintén a 14. században telepedtek Budára. Regensburgi volt az az Everardus is, akinek özvegyét és leányát már 1276-ban említik.492 Ha kisebb számban is, de a városi vezető réteghez tartoztak magyarok is. A tanácsjegyzékekben 1292-től a keresztnevek egy része etnikailag bizonytalan eredetű, magyarnak talán Helelus neve cseng.493 A többi tekintélyes magyar polgár valószínűleg szerte az országból származott. Tapolcsányból telepedett ide az a Péter, aki az országos szokásnak megfelelően magát gazdagnak mondta.494 Lőrinc ispán nyitrai származású volt.495 496 Egerből érkezett Budára a de Agria család, amely több esküdtet is adott a városnak. Ennek a családnak egy későbbi nemzedéke már németnek számított, valószínűleg a rector családjával fennálló sógorsága miatt. A vezető magyar családok a 14. század első felében a tizenkét esküdtből csupán kettőt adtak ugyan, tekintélyben és vagyonban azonban nem maradtak el a németek mögött. Ülnökként tevékenykedtek a nemesek ügyeiben illetékes vármegyei bíróságokon, így például 1333-ban Istenvette János mester és Mikófi Miklós, utóbbi egyszersmind esküdtként is működött.495 A Budán élő szlávok közül is bejutottak néhányan a város kormányzatába, mint például az a Márton, akit 1307-ben több vezetővel együtt az udvardi zsinat kiközösített.497 Német, magyar és szláv családokból állt tehát az a városi vezető réteg, amelynek jogutódai a 15. században a polgárság nagyobbik részét jobbágyként címezték. A város dűlői, különösen a szántók és a majorságok ezeknek a 13-14. században comesnak nevezett esküdteknek a kezében voltak, amennyire ezt a későbbi adatok tanúsítják. így például a 13. században Kunch ispánnak egy vári háza és egy majorsága volt. A ház és a majorság a család kihalása után is egy birtokegység maradt.498 Egy szombathelyi ház tulajdonosa, Hench fia János rector leánya a külvárosban is birtokolt egy házat és egy gyümölcsöskertet. Ottani szomszédja comes Petrus de Jaurino, vagyis Győri Péter volt. Itt, Tótfalu és Taschental külvárosokban még a középkor vége felé is volt néhány majorság.499 Különösen érdekes Werner ispán, budavári rector leányának, Klárának 1352-ben kelt végrendelete, aki a város legrégebbi családja utolsó sarjának tekinthető. Ez a nemesasszony elsősorban burgrechtjeiről, másodsorban pedig ingatlanairól rendelkezett.500 490 GyÖRFFY 1963-98.1. 121-124. p ; BTOE I. 248, p. 491 KUBINYI 1970a. 449. p. A regensburgi Kratzerekről ld. pl. Bosl 1966. 188. és 195. p. 492 MonVesp I. 297-298. p. 493 BTOE I. 283. p. 494 MonVesp I. 293-294. p. 495 MonStrig II. 693-694. és 699. p. 496 AO III. 29. p. Vö. még KUBINYI 1970a. 446-454. p. 497 MonStrig II. 573: „Item cum Peturmanus, Martinus sclauus, ceterique ciues Budenses [.. .] cogentes populum castri Budensis audire missas Lodovici sacerdotis et sociorum eius excommunicatorum”, ismét kiközösítik őket, és a várost interdictum alá vetik. 498 CsÁNKI 1906. 685-725. p.; KUBINYI 1970a. 447-448. p. 499 MÓL DL 87195. 500 AO V. 613-614. p.: „item Pulkrezta (!) ubicumque ipsam contingencia prêter Pulkrezto quod nepti sue Magych nomine legasset, et omnes terras arabiles ac prata sua, omnibus nepotibus suis et eciam domine Elisabeth sorori eorundem equaliter diuidenda seu diuidendas, item pallacium suum quod prope ecclesiam sancti Johannis evangeliste, predictis Nicolao et Stephano filiis Gregorii (vagyis unokáinak), ita videlicet, quod medietatem
