Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
Buda kezdetei 95 A burgrecht vidékenként eltérő jelentősége ismert.501 így különösen az osztrák és bajor területeken ismerjük a szabad öröklési jogot.502 Amint Richard Perger Bécs esetében kimutatta, a telekjog a város területének birtokjoga: „A birtokos [...] a maga birtokában tarthatja (ilyenkor teljes tulajdonról beszélhetünk), vagy »burgrechtbe« adhatja [. . .] A burgrechtnek nevezett bérleti viszonytól (ius civile) megkülönböztetendő a másik burgrecht (redditus), amikor egyes birtokokat határozatlan idejű, adományozás vagy kölcsön alapján meghatározott, elidegeníthető és megváltható javadalommal terhelnek meg.”503 Perger továbbá bizonyította, hogy az osztrák hercegek birtokjogaik egy részét egyházi és világi személyeknek adták át, akik vállalkozóként a parcellázás és az első beépítés terheit viselték, és részesültek a telekadóból.504 Kováts Ferenc, aki a pozsonyi telekkönyv adataira támaszkodott, egy közöletlen munkájában valami hasonlót feltételezett a magyar városokban. Eszerint a városok comes címet viselő bírái a birtokaikat a telepeseknek örökösödési adó fejében adták el. Ezért később egész utcasorok szolgálhattak egy-egy 13-14. századi városi bíró alapítványának.505 A burgrecht fogalma Budán a 15-16. században már kizárólag a különféle egyházak javadalomvásárlásaira vonatkozik.506 A budai jogkönyv szintén főként ebben az értelemben ismeri a burgrechtet, de a 225. cikkely a régebbi értelmezést is tartalmazza.507 Mivel valószínűtlen, hogy a vidéki magyar nemes feleségévé lett Klára asszony, Wemer rector leánya javadalmakat vásárolt volna, az idézett oklevelet a bécsi és pozsonyi analógiák alapján kell értelmeznünk. így valószínűsíthető, hogy a közpolgárság jogutódai, akik uraiknak a burgrecht szerint szolgáltak, a jobbágyok szokásos címzését kapták, miután teljes jogú polgárokká váltak. Sajnos adataink annyira hiányosak, hogy nem állapítható meg, mely telkek voltak az első tanácsos urak birtokában, és melyek az általuk letelepítettekében. Úgy tűnik, hogy egyes birtokok tulajdonjogához különleges előjogok társultak, mint azt a Kunch ispán házára vonatkozó adat igazolja. Mályusz Elemér is átveszi ezt az értelmezést egy 14. század végi oklevél alapján, mely az Ulving családnak a plébániatemplom közelében álló házával összefüggésben keletkezett.508 Lehetséges, hogy ezek a házak a Várhegyen elszórva álló, tornyos épületek voltak. A 13. század vége felé a vezető rétegen belül éles pártharcok törtek ki. Csúcspontjuk az volt, amikor Walter rectori későbbi utódai, Wemer és fia, László meggyilkolta, majd 1304-ben eiusdem a parte danobiali seu orientali Stephano, aliam dimidietatem a parte occidentali equaliter diuidendo Nicolao, item terciam partem cuiusdam sessionis circa dictum pallacium existentis, nunc edificiis carentis, domine Elisabeth nepti sue [...] legasset...” 501 Ld. pl. FISCHER 1952. 75. p. 13aj. (bibliográfia); Fischer 1956.47. p. 185. j. (bibliográfia); PLANITZ 1954. 332. p. 502 RlETSCHEL 1897. 178-183. p.; EBNER 1969. 91-92. p. 503 Perger 1963-69. I. 12. p.: „Der Grundherr [...] kann es entweder selbst »besitzen« (dann liegt Volleigentuin vor), oder er verleiht es »zu Burgrecht« [...] wohl zu unterscheiden von dem »Burgrecht« genannten Leihverhältnis (ius civile) ist die gleichfalls mit »Burgrecht« (redditus) bezeichnete Belastung des Besitzobjektes mit einer meist veräußerlichten und ablösbaren, durch Stiftung oder Darlehen begründeten Rentenzahlung von unbestimmter Dauer.” 504 Perger 1963-69. in. 93-94. p. 505 Holub József professzor egy 1944. március 20-i keltezésű leveléből. A professzor úr volt szíves a levelet rendelkezésemre bocsátani. 506 Lederer 1932. 13-50. p.; K.UBINYI 1965a. 519. p. 507 Mollay 1959. 136. p : „So mag der, der das purgrecht dyent, mit nicht wider seyner herren willenn ap gelossen ,Az értelemzéshez Id még SALAMON 1878-85. Ill 229-230 p 508 Mályusz professzor ezt a véleményét a Budapest története 1440—1541 -ig c. munkám vitájában fejtette ki, mely 1970. március 9-én volt a Magyar Tudományos Akadémián.