Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
78 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete már említettük, a Szent Lázár-ispotályt az itt talált templommal azonosították. Valószínű azonban, hogy ez csupán egy kápolna volt, mely a Nagyboldogasszony-templomhoz tartozott.335 Budafelhévízt szintén Buda falakon kívüli külvárosának tekinthetjük, mely azonban jogilag nem tartozott a városhoz (ezt már fentebb tárgyaltuk). A plébániák határvitája Mivel immár megismertük a legfontosabb topográfiai elemeket, áttérhetünk a plébániák már említett határvitájának leírására. Amikor a Magdolna- és a Szent Péter-templom személyi plébániából területi plébániává kezdett válni, sor került a plébániaterületek felosztására. Két ilyen felosztás maradt ránk, az első 1390-ből, amikor a Magdolna- és a Nagyboldogasszony-templom területét választották el egymástól. A várban a határ a domonkos kolostornál kezdődött, innen futott a nyugati városfalig. Az északi terület a Magdolna-templom, a déli a Nagyboldogasszony plébániája lett. Vitatott volt azonban a Várhegy déli részén a Szent János utca és a Zsidó utca egészen az esztergomi érsek alá rendelt királyi palotáig, továbbá Logod és Tótfalu. A Magdolna-templom plébánosa nyilván ragaszkodott hozzá, hogy ezek a területek hozzá tartozzanak, mivel ott olyan magyarok éltek, akik a személyi plébánia időszakában is a Magdolna-plébániához tartoztak. De sem a Nagyboldogasszony-templom és a királyi palota közti két utcát, sem Logodot nem kapta meg. Mindhárom a Nagyboldogasszony-templomnak jutott, míg Tótfalut a Magdolna-templomhoz csatolták.336 1 441-ben újabb határkijelölésre került sor, amikor Budát először irányította olyan tanács, amelyben egyenlő arányban képviseltette magát a város magyar és német lakossága.337 A városi tanács a határt nemcsak a két vári plébánia között vonta meg, hanem a Szent Péter-templom felé is. A határ a castrumban lényegtelen eltérésekkel ugyanúgy futott, mint 1390-ben. A suburbiumban viszont a határ a Kammerhof alatt indult, és onnan futott észak felé. Az ettől nyugatra eső terület, tehát Tótfalu és Taschental a Magdolna-templom területéhez tartozott, míg a keletre eső a Szent Péterhez számított. A Szent Péter-plébánia déli határa a Kammerhoftól indult, majd lefutott dél felé a lejtőn, hogy a Szent István-kolostor fölött kissé északra fordulva érje el a Dunát. A kolostor tehát a vári Nagyboldogasszony-plébániához tartozott, a Szent István- és Szent Mihály-külvárosokkal együtt.338 Alaprajzi viszonyok A városi alaprajzok és telekosztások várostörténeti jelentősége és forrásértéke jól ismert.339 Buda esetében Gerevich világította meg a telekosztások és házformák kérdését módszertanilag példás értekezésében.340 Többek között utalt az épületeknek a korabeli forrásokban is említett itáliai jellegére. Igazolta, hogy a házak tetőgerince az utcatengellyel párhuzamos volt, általában nem voltak oromzatosak, és széles, nagy bejárati kapujuk volt. Gerevich kutatásait különösen Lócsy Erzsébet folytatta, aki a város első török kor utáni felméréseit összevetette a régészeti ku335 1503: egy oklevélben „Michael presbiter de Logoth” tűnik fel; MÓL DL 97303. 336 Schier 1774. 111. p. 337 Észt. Pr Lt. Archivum ecclesiasticum vetus 46. sz. [MOL DF 249009.]: „iudex et iurati moderni consilii ex utraque communitate, Hungaricali scilicet et Theuthunicali, civitatis nostre Budensis electi.” Vö. még Székely 1956. 574-577. p.; Mályusz 1963. 162. p. skk,; Kubinyi 1964b. 149. p. skk. 338 Ld. az előző jegyzetben idézett esztergomi oklevelet és feldolgozását: KUBINYI 1965b. 139-150. p, 339 Ld. pl. Keyser 1969. 364-376. p. 340 Gerevich 1950. 121-238. p.
