Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
76 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete lota falai védték a suburbiumot, melyek egészen a Dunáig húzódtak. A suburbium falát 1390-ben említik először.311 Három kapuja volt, melyeket a külvárosokról neveztek el. Nyugat-keleti irányban sorolva őket ezek a Tótfalui-kapu, a Taschentali-kapu312 és a Szentpéterkapu.313 Néhány adat alapján lehetséges, hogy a középkor végén az akkor már Budához tartozó Alhévizet (a korábbi Kreinfeldet) szintén védte valamilyen sánc.314 Utcahálózat - városrészek A castrum utcahálózatának elrendezése alapján a régész Gerevich László315 és a földrajztudós Mendöl Tibor316 egybehangzóan arra az eredményre jutott, hogy jellegzetes alapított várossal van dolgunk, ahol csupán a terepadottságok okoztak szabálytalanságokat. Ha a Vár északi kapuján, a Szombat-kapun át érkezett valaki a városba, először a Szombat-piacra érkezett, melyből három párhuzamos és kissé széttartó utca indult dél felé. A nyugati pontosan követte a város falainak kanyarulatait, és egyenesen a királyi palotához vezetett. A nagyobbik északi részét a 14. századtól Mindszent utcának nevezték. Ott, ahol ez az utca a német piacot érintette, Posztómető vagy Német utcának hívták, míg déli része, közvetlenül a palota előtt a 14. század közepéig Zsidó utca néven volt ismert (1360-ban ugyanis a király kiűzte Magyarországról a zsidókat).317 A 15. század elejétől az utcát a palota előtti téren felépült Szent Zsigmond-templomról Szent Zsigmond utcának is nevezték. A Mindszent utcával párhuzamosan futott dél felé az Olasz utca, melynek nevére először csak a 14-15. század fordulójáról vannak adataink. A Nagy boldogasszony-templom előtt torkollott a német piactérbe. A következő a Szent Pál utca volt - nevét a 15. század elején kapta a pálos remeték ottani házáról -, mely a domonkos kolostor előtt torkollott a piactérbe, illetve annak folytatásába. A negyedik utca a Kammerhofot kötötte össze a Szombat-kapuval, és a Vár északi falát követte. Valószínűleg csak a 14. században építették be. Korábban feltehetően királyi terület volt, mivel Nagy Lajos a zsidókat ide telepítette, miután engedélyezte visszatérésüket a városba. Az utca, mely a Kammerhofot a német piaccal kötötte össze, párhuzamosan fut a Várhegy keleti peremével. A Kammerhof és a domonkos kolostor közötti szakaszát Szent Miklós utcának nevezték, a folytatását Ötvös utcának, míg a Nagyboldogasszony-templom mögötti részt a vásártéren series apotecariorummk hívták. A piactól délre húzódó folytatását egészen a királyi palotáig a ferences kolostorról Szent János utcának nevezték.318 A külvárosok közül Tótfalu a Szekérgyártó utcával a Várhegy északi lejtőjén feküdt. A középkor végén itt több majorság volt.319 Tótfalutól északra, egy kisebb völgyben terült el a Taschental külváros. Itt állt a fent említett karmelita kolostor. A Taschental külváros, úgy tűnik, a suburbium városfalával egy időben létesült. A kolostor védmüként is szolgált.320 A karmeliták szoros kapcsolatban álltak Németországgal, különösen Nürnberggel. 1513-1519 között 311 SCHIER 1774. 108. p.: „usque ad novum murum”. 312 MOL DL 20631, 313 MOL DL 13678. 314 KUBINYI 1965b. 151. p. 315 Gerevich 1950. 136-140. p. 316 Mendöl 1963. 284. és 289. p. 317 Scheiber 1969. 60., 74. és 110-111. p. 318 GÁRDONYI 1936. 59-86. p.; PATAKI 1950. 239-299. p.; KUBINYI 1965b. 133-157. p. 319 MÓL DL 19072-19073., és a 198. j.-ben idézett bortizedjegyzékek. 320 Vö. MOLLAY 1959. 46. p.: „Von derr huet in dem taschental pey der mueter der parmmhertzigkait.”
