Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
Buda kezdetei 71 síinkre. A Szent György-templom környékét tekintették akkor a fő piactérnek, a város iheatruniának. Eredetileg a Nagyboldogasszony-templomtól délre fekvő területen egészen a ferences kolostorig csak a Vár két oldalán, keleten és nyugaton telepedtek meg. A két házsor közötti terület üres volt. Csak fokozatosan építették be házakkal, jelentősen kisebb telkeken, mint a városiak. Közöttük - a régészeti adatok tanúsága szerint is - keskeny közök, sikátorok húzódtak. Úgy tűnik, hogy az itt álló ideiglenes árusító bódék helyett lassanként kőházakat építettek, amitől az eredeti piac egyrészt beszűkült, másrészt részekre tagolódott. így jött létre a theatrum területén két utca, melyeket az északi utcák folytatásának is tartottak. Közülük a nyugati a Posztómető utca, a Mindszent utca folytatása volt, míg a keletit series apotecariorum névvel illették. Itt különféle árucsarnokok voltak, például az apoteca semellarum. A két utcára néző városháza szintén itt állhatott.263 A 15. század végéig a Szombathely nagy részét is beépítették, itt azonban az egyes részek megőrizték eredeti Szombathely elnevezésüket. Egy részét, mely önálló utcává alakult, ahol tejet árultak, Tejszernek hívták.264 Jóllehet a Szent Péter külvárosban nem tartottak hetipiacokat, egy kisebb piac magyar nevét innen is ismerjük.265 Ez azonos volt a piatea Fleekke\, ahol egy csorgókút állt.266 Erről a kútról nevezték az utcát Chorog kútnak vagy Chorgo wczónak.267 A külvárosban tartották a gabona- és takarmányvásárokat.268 269 Révek és kikötök A város szomszédságában két rév és kikötő volt: a Margitsziget déli végén volt a jenői rév, melynek kikötője a jobb parton fórum Geysa volt Budafelhévízen, délen pedig volt a pesti rév, melynek kikötőjét nem ismerjük. Csak annyit tudunk, hogy Kreinfeld területén volt. Mindkét rév vámjára a budai káptalan tartott igényt, a hajósok azonban királyi conditionariusok voltak. A budafelhévízi révészek, akárcsak a jenőiek a szigeti apácák birtokába kerültek. A két rév révészeinek pereskedése a káptalannal és egymással az egész középkorban tartott. A pesti királyi hajósok nemcsak a dunai hajózást tartották a kezükben, hanem a jenői rév budafelhévízi kikötőjét is használták.266 IV. Béla idején ezenkívül létrejött egy kikötő Buda külvárosában és egy rév négy hajó számára. Ez sértette a két másik hajósszervezet érdekeit, és a kitört viszályban IV. László a budai tanácsot bízta meg a döntőbíráskodással. A város azonban saját külvárosa hajósaival szemben foglalt állást. Később Károly Róbert 1336-ban felfüggesztette elődeinek privilégiumát, amiben a budai tanács nézetére támaszkodott, hogy ott soha (?) nem volt kikötő. Ezzel ez a rév és kikötő gyakorlatilag teljesen elveszítette jelentőségét.270 Buda tanácsa nyil263 A források összeállítását Id. Kubinyi 1965b. 142-143. p.; KUBINYI 1970b. 93-94. p. (a jegyzetek csak a magyar kiadásban jelentek meg; uo. 80-81. p.). A területet teátrum Sancti Georgiának is nevezték (pl 1481: Észt. kpt. m. lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 14. [MOL DF 238098 ]). A piac egy részét unter den Gvant lavbenn néven nevezték (1514: MÓL DL 25556.), egy másikat magyarul Tykzernek (mai írás szerint Tyúkszer, latinul: uhi aves venduntur; Id. a 198. j.-ben idézett bortizedjegyzékeket). A budai jogkönyvben olvasunk a káposztapiacról, ahol a kivégzéseket tartották: Mollay 1959. 144. p. 252. §; 146. p. 258. §; 153. p, 279. §. 264 MÓL DL 18469., Budai bortizedjegyzék 1505.; vö. még KUBINYI 1965b. 145. p. 265 Ld. a 198. j -ben idézett bortizedjegyzékeket. 266 MÓL DL 17323.: „in platea Fleek prope fontem Chorgo”. 267 MOL DL 18208. és a 198. j.-ben idézett bortizedjegyzékek. 268 Ld. a 198. j -ben idézett bortizedjegyzékeket. 269 KUBINYI 1964b. 103-110. p. 270 AO III. 312-315. p
