Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
50 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete nunk, ezért a témánkra való tekintettel az alábbiakban ezt tárgyaljuk. Úgy tűnik, hogy eredetileg a pesti kikötőbe érkező hajók áruit azonnal el kellett adni, ezért természetesen naponta kellett vásárt tartani. Az árumegállító jogot talán később ebből az előjogból vezették le. A helyzet azáltal bonyolódott, hogy a kikötő maga a király kezén maradt, csupán vámját adományozta a budai káptalannak. A király sohasem engedte át a kikötőt a városnak. így a kikötő hajósai a középkor végéig megőrizték kora középkori jogállásukat: a királyi várnak szolgáló conditionariusok voltak.77 Az árumegállító jognak ezt a kezdetleges szabályozását vitte át a király 1244-ben új előjogként - ellentétben a nagyobb Pest már régebbi privilégiumával - a bortizedre vonatkozó előjoggal együtt a Duna jobb partján lévő Kispestre. 1244-ben tehát Pest villa hospesú a Duna bal partján még megújították a tatárjárás előtt elnyert privilégiumaikat. Valószínűleg még létezett itt valamiféle szervezet az alnádor vezetése alatt, továbbá a kikötő hajósainak a különálló települése is megvolt. A jobb parti település csak lazán tartozott hozzá, lakói nem élvezték a bal parti település hospeseinek minden kiváltságát. Az 1244-es pesti aranybulla eredeti példányát később Buda városának birtokában találjuk, amiből valamiféle településáthelyezésre (Siedlungsverlegung) kell következtetnünk, valamint arra a körülményre, hogy az új Buda (Ofen) ha topográfiai értelemben nem is, de jogilag mindenképpen a bal parton fekvő, 1244 előtti Pest jogörököse, nem csupán annak német nevét vett át. Pest minor — Kelenföld, Kreinfeld Míg Óbuda csak a nevét, Pest a nevét és a városi jogait adta át Budának, addig a Duna jobb partján fekvő kisebb Pest a késő középkori főváros szerves része, külvárosa lett.78 79 A település neve először Szent Gellért vértanúságának leírásában tűnik fel. Eszerint a pesti révhez igyekvő püspököt 1047-ben a Mons Kelenfeldvöl taszították le, és halálának helyén templom épült a tiszteletére (in honorem Beati Ger ardi martiris ecclesia sub monte apparet fabricata)19 Semmi sem igazolja, hogy Kelenföld, más néven Pest minor településként már 1047 előtt létezett volna. Valószínűleg fokozatosan alakult ki a pesti rév kikötőjénél a Duna jobb partján, a most Ördögároknak nevezett patak torkolatának közelében. A torkolattól délre az eredetileg Kelen-hegynek vagy Kelenfeld-hegynek, de már a középkorban és ma is Gellérthegynek nevezett domb egészen a Dunáig húzódott, és a dél felé irányuló közlekedés számára csak a part menti út állt rendelkezésre. Az Ördögárok torkolatától északra terültek el a budai Várhegy lejtői, szintén csaknem a Dunáig érve. A forrásokban kisebb Pest vagy Kreinfeld 1225 óta szerepel, általában a bal parti várossal együtt. Ebből arra következtethetünk, hogy a németek a kiterjedt dűlőket szőlő- és szántóföldi művelésre használták, és erre hivatkozva támasztott a váci egyházmegyéhez tartozó pesti plébános igényt a kelenföldi tizedekre, melyek a veszprémi egyházmegyéhez tartoztak.80 Az ottani ti77 Ezt a hajósok érdekében, a préposttal és a káptalannal szemben hangsúlyozta a director causarum regalium egy 1495-ös perben: az egyháziak ugyanis kénytelenek voltak, „si quid iuris in prescripto portu seu vado regali Pestiensi habere sperassent [...] non ab ipsis nautis conditionariis regalibus, verum a regia maiestate ordine judiciario requiri”. MOL DL 20336. Ld. a királyi hajósok saját jogait, akik a városi tanácstól függetlenül a királyi palotához tartoztak, Kubinyi 1964b. 104—107. p.; Kubinyi 1964c. 78. p. A kikötő a Duna bal partján volt! 78 Kelenföld történetének legjobb összefoglalását ld. RÉVHELYI 1936. 34—58. p. 79 SRH I. 340—341. p.; II. 165-166. p. és 502. p. 80 Ld. fenn 57. j.
